"Very Happy End"

Semmi. Egyszóval egy nagy semmi van a fejemben...Olyan üresnek érzem. Semmilyen emlék, vagy egy arc, akit fel tudnék ismerni. Még egy árva halovány emlékfoszlány sincs. Ettől ki tudnék készülni. Sőt, már talán ki is készültem.

Az úgynevezett szüleim azóta minden egyes nap bejártak hozzám, és Lili is. Ezt még egy kicsit szoknom kellett, hiszen semmire nem emlékeztem ami az elmúlt 17 évben velem történt. Semmire.

Teltek - múltak a napok. Semmi változás. Már teljesen jól voltam. Egyetlen zúzódás sem volt a testemen. Ezért is nem értettem, hogy mit keresek én még mindig a kórházban. Már régen hazamehettem volna. 

-Szia. Hogy vagy? -kérdezték a szüleim, mint minden egyes áldott nap.

-Sziasztok. Jól. -válaszoltam.

-Hogy van az én kedvenc betegem? -jött be Sam. -Azért jöttem, hogy elmondjak valamit.

-Végre valami izgalmas. -kezdtem egy kicsit lelkesedni.

-A barátod. Emlékszel rá? -mosolygott.

-Jó poén. Na, mit akart elmondani?

-Na jó, kicsit komolyabbra fordítva a szót. Túl régóta van már kómában. Az esetek 80%-a nem ébred föl. Főleg ha ilyen hosszú idő óta van már benne. Ez azt jelenti, hogy az orvosi protokol szerint, le kell kapcsolni a gépekről, amelyek mesterségesen is, de életben tartják.

Ez váratlan volt.

-De megnézhetném? Hátha emlékszem rá, vagy valami.

-Persze. Gyere velem.

Átsétáltunk egy fehér, hosszú folyosón. Bementünk az egyik kórterembe, és ott volt az az illető. Furcsa érzés fogott el. Minthogyha nem az lenne, akit vártam volna. 

-Kimenne egy kicsit?

Csak én maradtam, és... és... Alex?! Igen Alex. Emlékszem rá. Emlékszem rá amikor belé botlottam a folyosón. Amikor először rám mosolygott. Megérintettem a kezét. Mikor megérintettem, mintha megrándult volna. Esküszöm, hogy láttam.

Talán 5 perce lehetett, amióta szorongattam a kezét, mire kinyitotta a szemét.

Elkezdtem ordítani.

-Saaaaaaaaaaaaaaaam.

Gyorsan bejött, s mintha rémet látott volna. Látta, hogy Alex kinyitotta a szemét.

-De...de...de...de...ez lehetetlen. -mondott még valamit latin nyelven, de nem nagyon értettem.

-N...N...N...Natali?! -dadogta Alex.

-Igen, itt vagyok. Én vagyok az.

-Légy'szíves menj ki. -kérte a lehetetlent Sam.

-Kizárt dolog. Végre valaki akire emlékszem, és te ki akarsz küldeni? Totálisan lehetetlen. -válaszoltam.

-Ha nem mész ki, akkor valaki ki fog vinni, és az nem lesz valami kellemes, de te tudod.

Még egyszer jól megszorítottam Alex kezét, és kiballagtam szomorúan. Ismét egy hosszú, fehér folyosón találtam magam, és egyszer csak minden beugrott... amikor először találkoztam Lilivel az oviban, amikor először mentem iskolába, amikor együtt voltunk a szüleimmel. Egyszerűen MINDEN. Kimondhatatlanul jó érzés volt, hogy most már nem csak külső szemlélője lehetek az életemnek, hanem én magam élhetem tovább. De egy valami nem stimmelt. Minden a helyén volt, csak egy picike részlet hiányzott... a baleset estéje. A legutolsó emlékem róla, amikor kinyitom az ajtót... és .... és Patrick állt ott... igen, Patrick volt az. De akkor mégis hogyan lehetséges az, hogy most Alex van kómában?

-Natali, most már bejöhetsz. -mondta Sam.

Elhesegettem ezt a gondolatot, s elhatároztam, hogy majd később megkeresem rá a választ... mikor már nem leszek ilyen labilis állapotban.
 

 Nem jó!Nem jó!Nem jó!Nem jó!Ez nem lehet igaz.Nincs egy tisztes göncöm.Most mit csináljak?Mégis mi a fenét vegyek fel?

Már jó néhány órája túrtam a szekrényemet, eddig sikertelenül.

Úristen...már fél 8 van.

8 óra lesz 5 perc múlva.Csak sikerült találnom valamit.

Kopogtattak!

"Ez biztosan Patrick." - gondoltam.

Bip...Bip...Bip...Egy furcsa hangra ébredtem. Fehér fal, fehér szoba, fehér minden. Ez nem jót jelent. Hogyan kerülhettem én egy kórházba?! De várjunk csak... 

Mikor már kezdtem volna elmélyülni a gondolataimban, egy nő jelent meg az ajtóban. Azt gondoltam, hogy ő lehet az orvosom.

-Szia, kicsim. - mondta az ismeretlen nő, s ebből gondoltam, hogy nem az a személy akire számítottam. Gyorsan odafutott mellém, mintha mi már ezer év óta ismernénk egymást. Ezt nem tudtam mire vélni, s csak ennyit válaszoltam.

-Jó napot. -Kínos csend támadt, s a nő egyszer csak hangos zokogásban tört ki. Nagyra tágult szemekkel néztem, hogy mi történhet körülöttem, mikor én mindezekről semmit sem tudok. Egy férfi lépett be az ajtón, s rögtön az idegen felé igyekezett, de közben csakis engem nézve.

-Jól vagy drágám? -mondta.

Semmi válasz, csak zokogás.

Ekkor hozzám sietett a férfi, meg akarta fogni a kezem, de gyorsan elrántottam onnan. A férfi bámult engem, mintha nem látott volna még fehér embert.

Jött még egy férfi, fehér köpenyben. Nagyon reméltem, hogy ő egy orvos.

-Valami baj van? -kérdezte.

-Eléggé. Megmondaná, hogy hogyan kerülök ide, és hogy kik ezek az emberek. Mert olyan jó, hogy engem mindenki ismer, de én senkit.

-Maga Natali Grey, igaz? 

-Legjobb tudomásom szerint, igen.

-Akkor, autóbalesete volt, és 3 hónapig kómában volt.

-Nekem? Nem lehet, hogy összetéveszt valakivel? Semmire sem emlékszem.

-Igen, biztos, de ez egy kissé fura. Tudja milyen évet írunk most?

Elgondolkoztam...Te jó ég. 

-Igazából fogalmam sincs. Igazából semmiről sincs fogalmam. Egy emlékem sincs...egy sem.

*Kopp, kopp*.

-Be szabad jönni?

-Sziaaaaaaaaa. -odajött és megölelt. Valaki. Valaki, akiről semmit sem tudok.

-Öhm... szia!? Megmondanád, hogy ki vagy?

-Úristen, Natali. Ez ugye most csak egy rossz vicc? Mert nagyon nem vicces.

-Tessék? Milyen vicc? Ki vagy te?

-Jobb lesz, ha most Mr. és Mrs. Grey, kimennek az ifjú hölgygyel, és hagynak beszélgetni minket.

-Lili, gyere velünk. -mondták a soha nem látott arcok, és kimentek a szobából.

-Én Mr. McRiver vagyok, de nyugodtan hívj Sam-nek. Én vagyok az orvosod. Ha szeretnéd elmesélek mindent, az emberekről akik itt voltak, az életedről - már amennyit tudok róla - és hogy mit történt ami miatt ide kerültél.

Csak bólogatni tudtam.

-Na szóval. Amint már mondta, 3 hónapja volt egy autóbaleseted. Egy ámokfutó volt, belétek rohant, és ott szörnyethalt. A barátod, aki melletted ült még mindig kómában van, és a csodával határos módon él, mert az ő oldalába csapódott a másik kocsi. Az autó totálkáros lett.Aznap, kaptunk egy bejelentést, hogy egy autóbaleset történt a főúton, s hogy nem tudják, hogy elérnek e ide úgy, hogy még az áldozatok életben maradnak-e. Mikor behoztak titeket, senki nem értett semmit. Éltetek. Ez volt a fő, szóval nem is kerestünk rá más magyarázatot. Behoztunk ebbe a szobába, s felhívtuk a szüleidet. Igen, ők voltak a szüleid, és a legjobb batárnőd. Nagyon aggódtak érted. Felváltva vigyáztak rád. Amikor bejöttem mindig volt itt valaki. És ma felébredtél, mint mondtam a csodával határos módon.

 -És akkor most mi van velem? Miért nem emlékszem semmire a korábbi életemből?

-Amnéziád van, mármint az emlékezeti funkcióid nagyobb mértékben károsodtak, mivel beverted a fejedet.

-És vissza fog térni valamikor? Mármint az emlékezetem.

-Ezt nehéz megmondani. Talán igen, talán nem.Senki sem tudhatja. De most mennem kell.

-Megmondaná a ...szüleimnek, hogy most ne jöjjenek be.

-Persze. -kacsintott egyet, és kiment.

Szóval... volt egy autóbalesetem, elvesztettem a memóriám, és itt vagyok. Érthető. Már csak azt kellene kiderítenem, hogy ki volt az úgynevezett barátom, aki a tragikus estén velem volt.

 Csak álltam ott némán, bambán, mit sem tudva az életemről, hogy én mégis kikkel veszem körbe magam.Talán egy jó választás volt az egész életemben, és az pedig a legjobb barátom, Lili volt.Ez kiakasztott.Miért nem tudom megismerni az embereket?

'Alex, miért teszed ezt velem?' kérdeztem magamtól.Ez azt hiszem örök rejtély marad.

-Jól vagy?-kérdezte Lili, s megérintette a vállamat.-Hallottam mi történt.

Kérdőn néztem rá.

-Patrick elmondta.Sajnálom.

-Mindegy.Ami elmúlt elmúlt.Veled mi van, jobban vagy már?

-El sem hinnéd, hogy mennyire.Ha nem gond, akkor elmesélem, miközben hazaviszel.-mondta.Ennek örültem.Legalább addig sem Alexon töprengek.

-Na szóval.Ugye amikor Brian, mert ugye ő volt az, amikor beszólt, szó szerint kiakadtam.Elszaladtam, be a lány wc-re, a földszintre.Ott sírdogáltam egy darabig, amikor kopogtak.Nem akartam beengedni senkit.Mikor már egy tíz percen át nem tágított onnan, meguntam, és kinyitottam az ajtót.Brian állt ott és....

Elmesélt mindent, az első perctől az utolsóig.Jó volt így látni Lili-t.Ilyen önfeledten boldognak, még ha én nem is vagyok az.

Másnap, iskolába menet, azon gondolkoztam, hogy Alexet látom e még.Mert tegnap nem úgy tűnt, mintha szándékozna még velem találkozni.Lili ma nem jött velem.Valamilyen oknál fogva megbetegedett.Egy furcsa vírust kapott el, aminek a nevét 'elfelejtette'.Gyanús ez nekem.

Mikor leparkoltam, kicsusszantam a kocsiból, és az első órámra igyekeztem.Furcsa volt így egyedül.Mindig Lilivel szoktam lenni, amikor persze nem beteg.

Odaértem a terem elé.Nagy levegő, gyerünk.Benyitottam.Semmi különös nem volt.Minden úgy van amikor elmentem.Az osztálytársaim a padon ülve beszélgetnek, Patrick már elfoglalta a mellettem lévő helyet.Csak egy ember hiányzik.Pontosan az, akinek a nevét elfelejtem, és soha többé nem ejtem ki a számon.

Patrick észrevette, hogy valami nincsen rendben, mivel ott álltam az ajtóban, szótlanul, a könyveimet markolászva.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Hát persze.Miért ne lennék?

-Csak mert egy tapodtat sem mozdulsz, és Alex helyét bámulod.

Ledöbbentem.Tényleg csak ott álltam, és még csak észre sem vettem.Gyorsan észhez tértem, és elindultam a helyem felé.Közben Patrick szorosan a nyomomban volt, amit nem tudtam sehová sem tenni.Talán attól fél, hogy elájulok?Még mit nem?!

Leültem, Patrick pedig mellém, mint minden kémián.

-Akkor-kezdtem-Mikor megyünk randizni?

Most pedig ő döbbent le.

-Figyelj.Nem kell velem randizni, ha csak nem akarsz.Anélkül is elmondom, amit tudni akarsz.

-Oké.Most te figyelj.Én azt szeretném, ha elmondanád azt a nagy titkot, és egyéb dolgokat, amit én tudni szeretnék, egy randi közben.

-Boldoggá teszel.-mondta, s rám mosolygott.

Kopp, kopp, kopp.Magassarkú kopogás.Ez csak egyet jelenthet...

-Jó reggelt mindenkinek.-köszönt Mrs.White.

Teltek múltak a percek.Valami nem akart kimenni a fejemből.Mégis mit vegyek fel?!Semmilyen ötletem sincs.Mondjuk ha megtudnám, hogy hova megyünk, akkor talán könnyebb lenne.

-Natali?Megmondaná nekünk a választ!?

-Öhm...meg ismétel...

A csengő félbeszakított.Hálistennek.

-Vigyázz magadra Natali.-figyelmeztetett.Olyan volt mintha egy horrorfilmből lépet volna ki, a testtartásával együtt.

Gyorsan feladta a házit, és már özönlöttünk is ki a teremből.

-Akkor, még mindig áll az ajánlat, vagy már meggondoltad magad?

-Ohh...még szép, hogy áll.

-Ma, este, 8 óra tájt megfelel, hölgyem?-kérdezte, majd elegánsan meghajolt.

-Csodálatos.-mondtam, majd elmosolyodtam.

Most mi legyen?Meg ér nekem az a titok ennyit?Ha persze egyáltalán van ilyen.

'Alex, mit titkolhatsz előlem?' kérdeztem magamtól.'Mi lehet olyan fontos, hogy ne mondanád el nekem?'

-Sziaaaaa.-ugrott Lili a nyakamba hátulról, miközben a szekrényem felé tartottam.

-Már megmondtam, hogy fejezd be ezt a szokásodat.

-Jól van, jól van.De olyan jó érzés.-mosolygott tovább.-Miért vagy ilyen depis hangulatodban?

-Hmm.Vannak úgymond gondjaim.Vagyis pasi problémáim.Ahogy te mondanád.

-Ohh...-felcsillant a szeme-Kezd érdekes lenni.Mondj el minden kis piszkos részletet.

-Cöhh...ha így állsz hozzá, el se kezdem.

-Bocsi, bocsi, bocsi.Jó leszek.Csak mondj el mindent.Légyszi.

-Jól van na.

Elmondtam neki mindent, amit én tudtam.

-És mi lehet az a titok, amit Alex nem akar elmondani?Talán megölt valakit?

-Lili.Ne hagyd, hogy megbánjam, hogy elmondtam.

-Bocsi.De ez olyan titokzatos.Amúgy mondtam már, hogy bepasiztam?Ohh...istenem.Olyan jó segge van.-beleharapott az alsó ajkába.

-Te egy pasinak csak a seggét tudod alaposan megnézni?-röhögtem egy sort.

-Ne izélj már.

-Oké, oké.És?Hogy hívják?

-Brian.

-Bővebben?

-Brian?

-Még a nevét sem tudod?

-Na jó, talán nem járunk, de fogunk.

-Jól van Lili.Fogadjunk, hogy még csak nem is beszéltél vele.

-Köszöntem neki, és rám mosolygott.

-Ez már biztos jel.Szerintem te már beleőrültél a pasi keresésbe.

-Sziasztok.-jött Alex, és megcsókolt-Mizu?

-Én azt hiszem, hogy egy hangyányit lemaradtam.Mi volt ez a szájra puszi?-kérdezte Lili, majd hogy nem tátott szájjal.

-Bocs...elfelejtettük volna mondani?De már együtt járunk.-válaszolt Alex önfeledt boldogan, s ismét megajándékozott, azok közül az igazán szexi mosolyai közül, amit úgy imádok.

-Bocs, ne haragudj.-érintette meg valaki Lili hátát-Nagyon fájt?-kérdezte, egy titokzatos idegen.

-Mégis mi?

-Amikor leestél a mennyországból.

-Ohhw.-Lili epedezett.

-Mert az arcod elég durván néz ki.-a végét már elröhögte.Manapság miért ilyen bunkó minden fiú?

Lili erre nem válaszolt, csak sírva elrohant.Magamtól is rájöttem, hogy ő volt Brian, akinek mindjárt beolvasok.

-Bocs-állítottam meg-Ezt meg mégis, hogy képzelted?Csak úgy idejössz, és sértegetsz valakit?Ez nem így megy.

Közben már a parkolóban jártunk.

-Ezt meg pont nem te fogod megmondani nekem.

-Ohh...dehogynem.Addig ameddig olyan embereket sértegetsz, akihez jóformán még egy szót sem szóltál, és semmit nem tett ellened, addig igenis, én mondom meg, főleg, hogy pont a legjobb barátnőmmel teszed ezt.De azt az egyet megmondhatnád, hogy miért pont Lili.Miért pont őt szúrtad ki?

-Nem tudom, hogy ki vagy, és azt se, hogy meg lehet e bízni benned.De had áruljak el egy titkot.Szeretem a jó csajokat szívatni.

-Oké.Én el hiszem.De ezt most légyszi mond meg Lilinek is.

-Oke.

Visszafordultam Alexhez, aki türelmesen várt.

-Lehetne egy icike-picike kérdésem?

-Neked bármit.

-Titkolsz te előlem valamit?

-Öhm...nem.Miért, kellene?

-Nem, nem...izé, dehogyis.Csak Patrick bogarat ültetett a fülembe, hogy te titkolsz előlem valamit.Azt mondta elárulja, egy randi közben.Először nem akartam elfogadni, de már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lehet ez a titok.Úgyhogy most azt kérném, hogy tartsunk egy kis szünetet.Tudod, amilyet egy párkapcsolatban szoktak, amikor nem értik egymást.De a mi helyzetünk teljesen más.Velünk nincs is semmi baj.Sőt, én nagyon kedvellek, de muszáj megtudnom, hogy mit akar Patrick mondani, és légyszi ne vedd sértésnek.-hadartam, remélem Alex megértette, hogy mi a lényege, mert nem nagyon volt kedvem elmondani neki még egyszer.

-Oké.

-Oké?Ennyi a válaszod?Nem is lettél ideges?Vagy, megértetted egyáltalán azt, amit mondtam?

-Meg, és részemről rendben.

-Oké.-mondtam kicsit meglepődötten.

-Nekem...izé.Most mennem kell.Majd...beszélünk.-mondta, s sarkon fordult és elment.

Tényleg szeretne engem?De akkor meg miért nem lett ideges, vagy csak egy picuri érzelmet kiválthatott volna belőle.Tényleg titkolna valamit?Azért volt ilyen furcsa?Hmm...ha titkol valamit, akkor azt úgyis megtudom, Patricktól...

-Szia, Szépségem.Akkor, mehetünk randizni?Ne vedd sértésnek, de szerintem nem fogod többé látni a te Hercegedet.-mondta, miközben elhaladt mellettem.

Nem akartam elhinni, de valamiért azt éreztem, hogy igazat mond.

 Kémia, kémia, kémia.Semmi bajom a kémiával, de egy kicsit már kezdem unni.És még csak Lili sincs itt, hogy valamiképpen szórakoztasson ezen az iszonyú unalmas órán.Már azt se tudom, hogy miről beszél a tanár.Mondjuk nem is nagyon izgat.Otthon majd úgyis bemagolom a könyvet.Viszont, még se Patrickot, sem Alexot nem láttam.Elég furcsa.

Pont mikor ebbe belegondoltam, 2 helyes pasi toppant be az ajtón.Na jó, talán az első - Alex - cukibb volt.

-Elnézést tanárnő.Kicsit elaludtunk.-tunk?Mi ez a többes szám?Azt hittem, hogy rosszban van Patrickkal.

-Rendben.Első kihágás, szóval üljetek le, és kapcsolódjatok be az órába.

Alex odasétált, és leült mellém.

-Szia.-súgta nekem.Én pedig visszamosolyogtam rá.

-Akkor, legyen egy kis változatosság.Új partnert osztok ki maguknak.Vagyis nem én osztok, hanem a névsor.

Nagyot néztem.Ez nem jó jel, mivel a p-é, és a g-é, elég messze van egymástól.Hujuj.Viszont a Grigori, elég közel van  Grey-hez.

Már vagy 5 perce, osztogatta Mrs. White az osztálytársaimat.

-És akkor ebben a padban ül Natali Grey, és,-hatásszünet-Patrick Grigori.-paff...nagyot koppantam.

Ránéztem Patrickra, és ugyanaz a kaján vigyor ült az arcán, mikor először láttam.

Összeszedelőzködtem, és átültem abba a padba, amelyikbe tanárnő mutatta.

-Hát, ismét egy útra sodort a sors.Örülsz neki?-kérdezte.

-Marhára.-válaszoltam neki, kissé hanyagul.

-Se baj, majd fogsz.-és kacsintott egyet.

Az óra többi felében, még csak rá sem pillantottam Patrickra.Firkáltam valamit a füzetembe, hogy úgy tűnjön hogy jegyzetelek.Rápillantottam az órára, és már 40-et mutatott a nagy mutató.Már csak 5 perc.Bírd ki.

-Azért, mutathatnál valamiféle örömöt, hogy mellém osztottak be.

-Sok érzés kavarog bennem emiatt, de az öröm, és egyéb jó, nincs köztük.

-Miért utálsz ennyire?Mit mondott neked Alex, hogy ennyire nem kedvelsz?Hmm?

-Ennek nem Alex a  hibája.Ennek csakis egyedül te vagy a hibája.Alex csupán feltárta előttem a múltatokat.

-Hmm...és miket is mondott neked?

-Szerintem nem kell elmondanom.Te is ugyanolyan jól tudsz mindent, mint én.

-Oké, és azt is mondta az a szent gyerek, hogy ezt csak bosszúból tettem?Hogy egy kicsit sem tetszett, és nem is éreztem Kelly iránt semmit?

-Hogy érted azt hogy bosszúból?-fordultam felé.

-Nah igen, gondoltam, hogy ezt nem mondta el.És azt is, hogy úgy állította be magát mintha ő lett volna az áldozat.

-Miért?Én azt hittem, hogy igenis ő az.Hiszen te feküdtél le a barátnőjével, és nem pedig fordítva.

-Köhm, köhm...Megzavartam valamit?-kérdezte Mrs.White.-Lennének szívesek idefigyelni.Majd ha vége lesz az órámnak, akkor majd megbeszélhetnek mindent.

Már alig bírtam kivárni, hogy vége legyen az órának, és Patrick elmondjon mindent.Noha, nem valószínű, hogy igaz.De miért hazudott volna?És az a nagyobb kérdés, hogy Alex miért hazudott, ha hazudott egyáltalán.Ennek mindenképpen utána kell járnom.

Csöngettek.

-Most már elmondod végre, hogy mi történt?-faggattam Patrickot.

-Mikor mi történt?-jött ode Alex.

-Semmikor semmi nem történt.-vágtam rá rögtön.-De nekem és Patricknak, még meg kell beszélnünk valamit Mrs.Whiteal.Majd ha végeztem megkereslek.

-Oké, de óvatosan ezzel a gyerekkel.-mutatott Patrickra.

Alex elment, és előttem volt a lehetőség.

-Akkor, hogy is volt ez?

-Biztosan tudni akarod?Nem nagyon vidám.

-Igen.Teljesen biztos.

Rosszat sejtető mosoly ült ki az arcára.

-Egy feltétellel elmondok mindent.

-Tessék?

-Jól hallottad.

-És mi lenne az?

-Eljössz velem randizni.

Leesett az állam.

-De hát és Alexxel járok.

-Szünetet tartotok.Ennyi az egész.Még nem tudod, hogy Alex milyen ember.-és elment.

Mégis mi lehet az, amit Patrick nem akar elmondani?

Kirontottam a teremből, és megkerestem Lilit.Vagyis csak akartam, mivel sehol sem találtam.Pont ilyenkor tűnik el, mikor égető szükségem lenne a tanácsára, hogy mit csináljak.

Becsöngettek a következő órára - ami történelem -,és felhagytam Lili keresésével.Majd csak találkozunk valamikor.

Mikor beértem, a mellettem ülő hely - a Lilié -, üres volt.Hiszen jött iskolába.Akkor mégis hová tűnhetett?Lehet, hogy hazament, mert rosszul érezte magát.

Így hát, egyedül leültem a helyemre.Pár perc múlva már jött a történelem tanárunk, Mr.Tuner.Mint az előző órán, ezen sem tudtam nagyon figyeltem.Egyre csak Alex, az ő titka - ha van ilyen egyáltalán -, és persze Patrick járt a fejemben.Miért is akar velem randizni?Pár szót ha beszéltünk eddig.

Kételyek között hagyott, amit sehogy sem bírtam megfejteni.

 Tessék?-hőköltem hátra.Most megfenyegettek?De mégis ki?Valaki aki tegnap a buliban volt, és tetszik neki Alex?Vagy egy régi barátnője?De mégis honnan tudná a számomat?

Kérdések hada gyülekezett a fejemben, és mindre választ akartam kapni ebben a minutumban.Felhívtam Alexet.

-Szia.Tudnánk találkozni?-vágtam bele a közepébe.

-Szia.Persze, de mi ilyen sürgős?

-Majd megtudod.Akkor gyere értem lécci.

-Okés.-és leraktam.

Gyorsan felrángattam magamra egy farmert, meg valamilyen felsőt.Most az érdekelt a legkevésbé, hogy hogyan nézek ki.

Pát perc múlva kopogtattak.Hallottam amint apa ki nyitta az ajtót.

Talán lehet hogy nem kellett volna idehívnom Alexot?

Gyorsan lekocogtam a lépcsőn.Apa, és Alex beszélgettek.Uramisten.

-Sziasztok.-mondtam nekik.-Mit csináltok?

-Csak beszélgetünk.-modta Alex.

-Akkor mi mennénk is.-mondtam apának.

-Hohohohó...csak lassan a testtel.Ti most szépen itt maradtok, és velünk vacsoráztok.Akár tetszik akár nem.

Na tessék.Már csak ez hiányzott.Minden vágyam az volt, hogy kifaggassam Alexot .Főleg a régi barátnőiről.Erre jön apa, és keresztül húzza a számításaimat.Elkezdhettem volna vitatkozni vele, de úgyis az ővé lett volna az utolsó szó.Így hát némán bólintottam, és beleegyeztem.

A vacsora MEGLEPŐN JÓL SIKEREDETT.Minden úgy ment ahogy a nagy könyvben meg van írva.Apa szépen kikérdezte Alexot, ő pedig mindenre, tisztességesen válaszolt.Anya és én, tátott szájjal néztük, hogy apa milyen barátságos Alexxal.Álmaimban sem gondoltam volna, hogy így fog sikeredni.

Jött egy SMS-sem.Megint.De most nem attól a titokzatos személytől.Hanem Alextól.

Kelly.A lány neve Kelly.Ő volt az utolsó barátnőm, akitől elég csúnyán váltam el.A többit majd meg beszéljük, ez után.

Mivan?Honnan tudta, hogy ezen filózom?Ez kezd elég fura lenni.Már a gondolataimban is olvas?

-Jól van, jól van.Elég lesz a faggatásból.Azt hiszem, hogy mindent megtudtam, amit csak szerettem volna.

-Akkor mehetünk?-kérdeztem azonnal.

-Igen Natali, mehettek.-mondta apa rám mosolyogva.

Gyorsan kihúztam Alexot anyuéktól, és belevágtam a közepébe.

-Ki az a Kelly?-kezdtem az elejétől.

-A legutolsó barátnőm, akitől elég csúnyán váltam el.

-Mit jelent az hogy csúnyán?

-Az most nem fontos.-közeledett volna hozzám, de én eltoltam magamtól.

-Válaszolj a kérdéseimre.

-De hát, miért akarsz ennyire tudni róla?-kérdezte.

-Kaptam egy SMS-t, amiben elég nyilvánvalóan a tudtomra adta "valaki", hogy nem szeretné ha veled járnék.Ebből pedig arra következtettem, hogy a te egyik régi barátnőd.

-Hát igen.Ez Kelly stílusa.Mindig is utálta, ha valaki elveszi tőle azt, mi az övé volt.

-És miért is szakítottatok?-kérdeztem újra.

Ekkor már a kocsijában ültünk.

-Egyszer, elmentem hozzá hogy meglepjem magammal.Egyedül él, a szülei még kiskorában elhagyták.Na szóval elmentem hozzá, és egy férfival találtam az ágyában.Ez a férfi Patrick volt.Azelőtt a legjobb barátok voltunk.Mindent együtt csináltunk, és ezután, hát nem mondom, hogy kedvem lett volna még egy szót is hozzászólni.Elrohantam onnan, összepakoltam a cuccaimat, és idejöttem.Pár nappal előtte mondták a szüleim, hogy azt szeretnék ha elköltöznék.Hallani se akartam róla, mivel nem akartam ott hagyni a szerelmemet.Ezek után pedig pont kapóra jött.Plusszban, még veled is találkoztam.Kelly és Patrick még csak nem is sejtették, hogy láttam őket.Miután eljöttem, írtam mind a kettejüknek egy-egy SMS-t, amiben elmondtam, hogy milyen szemetek, és hogy tehették ezt.Patrick még csak fel sem hívott, Kelly ezzel szemben, óránként hívott.Mikor már meguntam, lecseréltem a mobilom, hogy még csak véletlenül se tudjon zaklatni többé.Kielégítő válasz volt?-kérdezte a végén.

-Hát...izé.Túlságosan is.-ezt még össze kellett szednem valahogy.Patrick.Mindig valahogy a képbe jön.

-Még egy utolsó kérdés, és esküszöm, hogy többet nem zargatlak a múltaddal kapcsolatban.

-Epekedve várom.-viccelődött.

 -Hogy kerül Patrick ide?Mármint utánad jött, vagy mi?

Nagyot sóhajtott.

-Reméltem, hogy nem ez lesz a kérdésed.De mindegy, válaszolok.Patrick a testvérem.Vagyis a mostoha testvérem.Hogy úgy mondjam, a szüleimnek volt egy hetük, amikor külön voltak.Apa viszont ekkor sem tétovázott.-mosolyodott el-Akkor derült ki, mikor Patrick anyja meghalt.Rákos volt.Még nagyon kicsi volt.A szüleim örökbe fogadták.Csak pár éve mondták el nekünk, addig abban a tudatban voltunk, hogy testvérek vagyunk.Ezért is fájt annyira, hogy pont vele csal meg a barátnőm.

Mikor befejezte, az államat szedegettem valahonnan a földről.

-Ohh...-csak ennyit bírtam kinyögni, mikor már egy kicsit összeszedtem magam.

-Hát jah.Ez van.Most már tudsz mindent.Végre valaki, aki előtt nem kell titkolóznom.Az eddigi legjobb barátnőm.-mosolyodott el megint, azzal az iszonyatosan sexy mosolyával.

 -Natali?Ti mi a jó...?-hallottam apám, felháborodással teli hangját.

-Öhm...izé...mi csak...-kezdtem volna, de Alex félbeszakított.

-Natali volt olyan kedves, és felajánlotta hogy ellátja a sebeimet.Egy kicsit...izé...hogy is mondjam...verekedésbe keveredtem.

-És ide jutottatok.-mutatott rá anya a legnyilvánvalóbbra.-Azt hiszem, neked most menned kéne.-mondta, apára mutatva.

-Ohh..persze.Bocsánat a zavarásért.-mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.Szerencsére nem a számra, mivel attól apa, hát, kicsit bepipult volna, hogy enyhén fejezzem ki magam.-Viszlát.-mondta Alex, és még az ajtóból egyet rám kacsintott.

-Ki is ez a gyerek?-kérdezte apa.

-A neve Alex Petter.Évfolyam társam, és nemrég költöztek ide.A szülei...-kezdtem volna, de apa félbeszakított.

-Úgy mint Joseph Petter?Az olaj mágnások tulajdonosa?-kérdezte tátott szájjal.

-Nemtudom...-és ekkor rádöbbentem.Bugatti.Hát persze.

-Na mindegy.Miért is keveredett verekedésbe?

 -Hát...asszem csak engem védett.

-Na ja.-rosszallón, megrázta a fejét, és láttam rajta, hogy nem haragszik rám.-De azért legközelebb...

-Igen, igen...tudom-szakítottam félbe.

-Már ha lesz legközelebb.-mondta apa, huncut mosollyal az arcán.

Nem is kellett több nekem, felballagtam a lépcsőn, és bevetettem magam az ágyba.Nem volt semmihez kedvem.Csak Alexhoz.De ő nincs itt, szóval, be kell érnem a képzeletemmel.

Nem is csináltam mást este, mint hogy Alexról ,és a csókunkról álmodozzak.Vagy hogy mi lett volna, ha apáék, egy óra múlva jönnek haza.Ha belegondoltam, már elpirultam, hiszen...izé...nekem még nem volt meg az első.Alex gondolom meg...Nah mindegy.El hesegettem ezt a gondolatot, az éjszaka többi részén.

Már olyan 1 óra lehetett, mikor végre valahára képes voltam elaludni.

Volt egy álmom.Egy nagyon furcsa álmom.Egy különös szobában voltam, ahol Alex és Patrick volt.Beszélgettek.Ez egy elég lehetetlen helyzet, mivel tegnap...nem nagyon tudtak beszélgetni.A beszélgetésből, csak annyit tudtam leszűrni, hogy rólam beszélnek, mivel elég gyakran hallottam a nevem.Hébe-hóba felém néztek, de nem vettek észre, mintha mögém, vagy átnéznének rajtam.Mikor már meguntam, megfordultam.Nagy meglepetésemre, magammal találtam szembe magam.Először el sem akartam hinni.Majd mikor Patrick megszólított, felálltam, és odasétáltam mellé.El sem akartam hinni, de a következő percben, megcsókoltam Patrickot.Azt hittem hogy káprázik a szemem, Patrickot?

Feleszméltem valamilyen csörgésre, és a szobámban voltam.Meglepő módon, Lili hívott....FÉL 7-KOR? Normális?

-Te neked meg mi bajod, hogy hajnalok hajnalán felhívsz?-vágtam a közepébe.

-Neked is Szép Jó Reggelt.Amint hallom, jól sikerülhetett a tegnap este, mivel elég fáradtnak tűnsz.

Kinyomtam, és visszabújtam, a jó meleg ágyikómba.

Megint csörög.Azt hittem hogy kivágom az ablakon.

-Lili...aludni akarok.

-Majd ha elmondtál mindent, részletesen, a tegnap...-megint kinyomtam, de most még a telefonom is kikapcsoltam, és visszamerültem az álmok mély tengerébe.

Fél 10-kor ébredtem.

Másodjára már nem álmodtam semmit.Nem tudom hogy ennek örüljek e, vagy ne.Hiszen ha Lili nem szakít félbe, talán azt is megtudom, hogy milyen okból csókoltam meg Patrickot.Hiszen...most Alex-al járok...már persze ha ő is úgy akarja.

Rászántam magam, bekapcsoltam a telefonom, és felhívtam Lili-t.

-Azt hittem már fel sem hívsz, hogy valami komoly bajod van.

-Nyugi Lili, minden rendben, csak álmos voltam.

-Aha.Értem én.Este Alex kimerített a...-folytatta volna, de én félbeszakítottam.

-Nem...nem történt semmi olyasmi.Nem kell rosszra gondolni.

-Kár.Csinálunk ma valamit?-kérdezte.

-Nem tudom.Mire gondoltál, mert ugye tudom hogy gondoltál valamire.

-Elmehetnénk...pasi becserkészésre?Mit gondolsz?

-Öhm...menjünk...de csak neked...mert nekem ugye Alex.

-Ohh tényleg.Kérdezd már meg tőle, hogy véletlenül nincsen e neki egy cuki unokatesója, vagy valamiféle rokona, aki illene hozzám!

-Okés.Akkor én megyek is...ideje lenne felkelnem.Mert ugye még mindig az ágyban vagyok.

-Oké.Szia.-és lerakta a telefont.

 Pár perc múlva, kaptam egy sms-t, valakitől.Ez volt benne:

HAGYD BÉKÉN ALEXET.Ő AZ ENYÉM, ÉS SENKI MÁSÉ.SZÁLLJ RE RÓLA VAGY GONDOK LESZNEK.

Írta nekem egy 'ismeretlen', csupa nagy betűvel.Ezt most fenyegetésnek vegyem?

-Hagyjátok abba!-és lám csodák csodájára nem hallgattak rám.

Már olyan öt perc is eltelhetett, mikor már kezdtem kétségbe esni.De ekkor jött a foci csapat.El sem tudom mondani hogy milyen hálás voltam nekik.

Nem semmi milyen erő van Alexban, és Patrickban.Kisebb nagyobb zúzódásokkal, sikerült szétszedniük őket.Már csak az okát kellene megtudnom.

Még néhány percig küzdöttek a focicsapattal, de inkább feladták.Alex elkezdett felém cammogni.Rendesen el gyepálták.Ömlött az orrából, meg a szájából is a vér, s egy kisebb monoklit is sikerült összeszednie.Nem tudom mit fognak hozzá szólni a szülei, és azt meg főként nem, hogy milyen indokkal fog előállni.

És ekkor odaért hozzám.Bocsánatkérés ült ki az arcára.Nem bírtam tovább.Odafordultam, és megöleltem, és persze megcsókoltam.

-Nah, ha semmi másért...ezért érdemes volt verekednem, azzal a gyökérrel.

-Ne beszélj zöldségeket.Akarod hogy kitisztítsam a sebeidet?

-Hát...nagyon megköszönném.-és rám mosolygott.

Kéz a kézben kisétáltunk a házból, és a kocsija felé vettük az irányt.

-Akkor menjünk hozzánk.Azt hiszem a szüleim most nincsennek otthon.

-Ennél jobbat nem is mondhattál volna.-s még egyszer megcsókolt.

A hazafelé úton, beszélgettünk.Mint mindig.A családjáról kérdeztem.

-És...hogy fogod elmondani a szüleidnek, hogy mi történt veled?-kezdtem.-Gondolom nem nagyon fognak örülni neki.

-Nem a szüleimmel élek.Egy Dolores nevű, mondjuk úgy hogy dadával.A szüleim folyton utaznak.Egy hónapban, jó hogyha egyszer látom őket.Amúgy Dolores nevelt föl.Vele élek amióta az eszemet tudom.Pár hete, apámék elhatározták, hogy nekem ide kell költöznöm, mivel így közelebb lehetek hozzájuk.Mondjuk nem nagyon értem hogy minek, hiszen így sem sokat láttam őket.Ez miatt nagyon sokat szomorkodtam.

-Ohh....-nem bírtam mást kinyögni.

-De mióta te jöttél, sokkal szívesebben kelek föl, és sokkal vidámabb is vagyok.-rám villantotta, azt az iszonyú szexis mosolyát.Alig bírtam neki ellenállni.Nem sokon múlt, hogy oda nem ugrottam az ölébe, de ennek végeláthatatlan következményei lettek volna, így hát visszatartottam magam.

-Megtudhatnám, hogy miért is verekedtetek Patrickkal?-tereltem a szót.

-Hát...igazából fogalmam sincs.Nem volt időm megkérdezni tőle.De szerintem berágott amiért megcsókoltalak.-félholdas mosolyra húzódott a szája.-Meg is jöttünk.-mondta.

Kiszállt a kocsiból, és máris nyitotta nekem az ajtót.

Besétáltunk a házba, de szerencsére senki sem volt otthon.

-Ülj csak le a nappaliban.Kell hogy legyen itthon egy elsősegély doboz.-kivágtattam a konyhába.Megkerestem. a kicsi piros dobozt.Anyunak fontos volt, hogy mindig legyen itthon.Én hülyeségnek tartottam, de hát mint mindig anyunak volt igaza.

Visszamentem hozzá, s leültem elé a kanapén, és elkezdtem tisztítani a sebeit.

 -Rosszul néz ki.-mondtam neki.

-Most nagyon felbátorítottál.-mosolygott.-Amúgy a te szüleid, hol vannak?

-Fogalmam sincs.Lehet hogy elmentek egy kicsit kikapcsolódni.

-Nem is olyan nagy baj.-mondta, és lefogta a két kezemet.Így néztünk farkasszemet, néhány percig.Elvesztem a szeme tengerében..Fogvatartott a tekintetével.Nem is értem hogyan.Mintha egymásba kapcsolódtunk volna.Egyszer csak arra eszméltem, hogy a szája, finoman, mégis sürgetően tapad a számra.Rájöttem arra vár, hogy visszacsókoljam.Nem is kellett több.Megízleltem a száját.Édes volt, mint a tiltott gyümölcs, annyi különbséggel, hogy ő már az enyém, és nem lesz semmilyen következménye.Ez boldogsággal töltött el.

Nem bírtam tovább, és elfordítottam a fejem, hogy egy kis oxigénhez jussak.Úgy láttam hogy ő is így tett.

-Mmmm...ez finom volt.-mondta, és kimutatta mind a 32 fogát.

Nem bírtam ki, így hát én is vissza mosolyogtam rá.

Nem is kellett neki több, megint egy újabb csókba bonyolódtunk.Olyan csábító, ízletes, és finom volt az ajka, hogy nem tudtam tőle elszakadni.De szerintem ezzel ő is így volt, mivel már egyre hevesebben csókolt.Ott ültünk a kanapén, én az ő ölébe.És faltuk egymást.

Egy halk zajt hallottam a bejárat felől, de nem néztem oda.Túlságosan is elvoltam foglalva.Egyszer csak hallottam, amint a nevemet mondják.

-Natali?-elfordítottam a fejem Alextől, és aput véltem felfedezni.

 Közeledik a nyolc óra.Pontosabban, most van nyolc óra.Remélem minden rendben van velem.Haj, smink, ruha.Már vagy egy órája öltözködök.És ekkor, csöngettek.Huh.Mély levegő.Csak semmi izgalom.Minden okés.Lementem a lépcsőn, és szerencsémre, senki nem volt ott.Majd ha eljön a következő randi ideje, majd akkor TALÁN bemutatom a szüleimnek.De ez még túl korai lenne.Ismét vettem egy nagy lélegzetet, és kinyitottam az ajtót.Alex állt kint.Meglepődtem mennyire jól néz ki.Egy sötét farmer, és egy sötét ing volt rajta, ami a könyökéig fel volt tűrve.Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha egy ilyen jó pasival fogok randizni, és talán, talán még a pasim is lehetne.

-Szia.-köszönt nekem, csábos mosollyal.-Huh, jól nézel ki.

-Köszönöm.És?Hová megyünk?

-Az meglepetés.Szabad?-és kinyújtotta felém a jobb kezét.

Kivezetett az ajtón, és alig bírtam hinni a szememnek.Bugatti?Ez most komoly?

-Wow.-csak ezt bírtam kinyögni.

-Tudom, tudom.-odaértünk a kocsihoz, és kinyitotta előttem az ajtót, s ő is becsusszant mellém.

-Ugye szeretsz bulizni?-kérdezte, és közben beindította a motort.

-Ki nem szeret?

-Akkor jó.

Beszélgettünk, egész úton.Lilin kívül, még talán senki előtt sem tudtam így kinyílni.Egy másodperc alatt oda is értünk.Észre sem vettem hogy alszaladt az idő.Igaz a mondás, hogyha jól szórakozunk, gyorsabban telik az idő.Oda is értünk, egy zenétől hangos, nagy házba.Leparkolt, és leállította a motort.

-Akkor megjöttünk.-mondta, kiszállt a kocsiból, és egy szempillantás alatt már nyílt is az ajtóm.Felém nyújtotta a kezét, egy nagy mosoly kíséretében.Megfogtam, és kiszálltam a kocsiból.-Mehetünk?-kérdezte, és közben becsukta mögöttem az ajtót.

-Hát, persze.-és kéz a kézben elindultunk a ház felé, amiből még mindig dübörgött a zene, de gondolom ez egy jó darabig még így is fog maradni.Viszont, az hogy megfogta a kezem, egy kicsit meglepett.Az első randin már megfogja a kezem?Akkor mi lesz a következőn - ha persze lesz ilyen -, talán már odáig is eljutunk.Nem nem nem nem.Nem szabad ilyenekre gondolnom, hiszen most bulizok, és jól fogom érezni magam, ha szakad, ha fúj.

Mikor beértünk, vagy 150 ember, táncolt együtt, egy kis nappaliban.

A következő fél órában ugyanazt csináltam mint a többiek.Ittam - igaz csak kólát -, táncoltam - Alexel -.Mikor már nagyon megszomjaztam, mondtam neki hogy elmegyek inni valamit.Felajánlotta hogy hoz nekem ő, de visszautasítottam.Így hát, elballagtam a konyhába, és öntöttem magamnak, egy újabb pohár kólát.Nem sokan voltak abban a kis helységben.Na jó, csak én voltam egyedül.Pár pillanat múlva, egy nem várt hang mondta ki a nevemet.Ismertem ezt a hangot...de nem tudtam hogy kihez tartozik.

-Szia, Natali!-s szinte kihallottam a mosolyt a hangjából.-Milyen kellemes meglepetés.Úgy tűnik, hogy mi mindig egy másba botlunk.

És csak ekkor kapcsoltam.Ez nem lehet igaz.Patrick.Szerintem ő követ engem.

-Ezt úgy mondtad, mintha örülnél neki.-s közben megfordultam.

Meglehetősen jól nézett ki.Sötét farmerrel, sötét póló, és azon egy bőrdzseki.Úgy tűnik, hogy a fekete a kedvenc színe.Ez azt a benyomást keltette, hogy ő egy igazi rossz fiú, akiktől az apukák mindig féltették, az ő pici lányukat.El sem tudnám képzelni, hogy hogy mutatnám be a szüleimnek...ha ne adj Isten, ő lenne a pasim.Apa rögtön eltiltana tőle.Ebben az egyben felettébb biztos vagyok.

-Örülök is.És?Hol hagytad az udvarlódat?Vagy mondjam inkább azt, hogy a pasidat?

-Te követsz engem?

-Mi lenne, ha azt mondanám, hogy igen?-kérdezte, csábos mosollyal az arcán.

-Akkor azt kérdezném, hogy miért?

-Öhm, talán azért, mert tetszel nekem, és nem szeretném, ha egy olyan alakkal lennél, mint az a bájgúnár.

Nem válaszoltam.Inkább letettem a poharam azt asztalra, és elkezdtem keresni Alexet.Pár perc múlva, meg is találtam.Éppen az egyik fotelban ült, és gondolkozott.Hogy min...azt nem tudom.

-Ohh...szia.Éppen azon gondolkoztam, hogy elkezdlek keresni.-látta rajtam, hogy valami nincs rendben-Valami baj van?

-Semmi különös.Csak találkoztam Patrick-kal.

-A francba.Nem képes békén hagyni.De majd meg mutatom, hogy kivel szórakozzon.-láttam az arcán a düht, így hát inkább lenyugtattam, nehogy valami hülyeséget csináljon, amit később megbánna.

-Ne, ne, ne.Hagyd.Nem ér meg annyit.-s a kezembe fogtam az arcát-Inkább maradj itt velem.-kezdtem egy kicsit flörtölni, hátha elterelem a figyelmét.-Vagy inkább lennél vele, mint velem?

Nem is kellett több neki, egyre közeledett az arca az enyémhez.Nem volt vissza út.De hogyha, úgy igazán belegondolok, én is ezt akartam.A következő másodpercben, az ajka az enyémre tapadt.Meglepően, puha, és finom volt.Nem akartam hogy vége legyen.Így akartam maradni, egész éjjel.De a vártnál hamarabb vége lett.Mikor kinyitottam a szemem, Alex már a földön volt, s Patrick tornyosult felette.

-Megmondtam mi lesz ha ezt teszed-mondta, s még egyszer behúzott neki.

-Jah...tudom.Elég furcsa hogy egy női boltban vagyok.Egy barátommal vagyok itt.-és közben mosolygott.-És te?Készülsz valahova?

-Vagy a, barátnőddel.Nah de mindegy.Mégis honnan veszed hogy készülök valahova?

-Mégis honnan veszed hogy van barátnőm?-kérdezte, és felhúzta az egyik szemöldökét.

-Hát...nem érdekes.-elfordultam.

-Natali!-megfogta hátulról a kezeimet, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

-Jójó...-kicsit elpirultam, még nem ért hozzám soha.-Múltkor Lilivel a plázában lógtunk, és hát, láttunk...amint te, meg egy lány...izé...tudod, és hát, gondoltam hogy együtt vagytok.

-Hmm.-csöndesen kacarászott.Nem tudtam eldönteni hogy rajtam-e, vagy nem.-Az már rég volt.

-Ja.Rég.Pár napja.-és ekkor elengedett.Kicsit sajnáltam.

-Az nem én voltam.Én nem ilyen vagyok.

-Jó duma.Gondolom minden lánynak ezt mondod.

-Csak aki tetszik nekem.-féloldalas mosoly tündökölt az arcán.

Pár percig a szemébe néztem, amikor valaki 'megzavart' minket.

-Sziasztok.-köszönt nekünk Alex.'Mi lesz itt?' gondoltam magamban.-Talán zavarok?

-Hát...ami azt illeti...-mondta Patrick.

-Dehogy is.-vágtam a szavába.-Mi csak...izé...beszélgettünk.Asszem ti még nem ismeritek egymást.

-De...mi...ismerjük egymást, szivem.-mondta Alex.

SZIVEM?Ez kezd egy kicsit érdekes lenni.

-Jah...régi szép emlékek.-és kaján vigyor ült Patrick arcán.-Amúgy ti nem jártok...ugye?

-Még nem...De ami késik nem múlik.-vágta rá rögtön Alex.

Ez kezd egy kicsit furcsa lenni.

-Mindjárt jövök...csak el kell intéznem valamit.-mondta Alex, odébb ment, és elővette a telefonját.

Odafordultam Patrickhoz.

-Milyen régi szép emlékek vannak köztetek?

-Hát...igazából semmi különös.A sablon sztori.Barátok voltunk, volt egy lány, akibe mind a ketten szeremesek voltunk, és engem választott helyette.Azóta nem beszéltünk.De most egy kérdés neked.Jársz vele?

-Ez miért érdekel annyira téged?És nem, nem járunk.Viszont ma este találkozunk.

-Hát...csak azért, mert neki van egy barátnője.És hát szerintem te nem szeretsz második lenni.De melyik csaj szeret!?

Én ezt nem értem.Ha lenne barátnője Alexnak, akkor minek hívott el engem?Vagy ha nincs akkor Patrick miért mondja ezeket?Nem szeretné ha együtt lennék vele?De akkor miért nem mondja meg kerek perec hogy...

-Jöttem.-szakította félbe Alex, a gondolatmenetemet.-Miről beszélgettetek?

-Semmi különösről.

És megjött Lili.Szerencsére.Nem tudom mi lett volna ha nem jön.

-Wow.Itt valami gyűlés van?-kérdezte-De nekünk, asszem menni kéne, ha még venni is akarunk valamit.

-Még egy aprócska kérdés és mehetünk.-mondtam neki, s közben odafordultam Alex-hez.-Van barátnőd?-kérdeztem tőle, rezzenéstelen arccal.

-Mégis honnan veszed hogy...?Patrick.Muszáj olyan dolgokba beleütnöd az orrodat, ami nem rád tartozik?

-Hát, rám nem, viszont rá tartozik.-válaszolta Patrick.

-Az igazság az...-kezdte Alex-hogy most hívott fel.És szakított velem telefonon.-keserű mosoly jelent meg az arcán.

Hosszú hallgatás után, csak ennyit bírtam kinyögni:

-Ohh...

-Valljuk be...ez nem is olyan nagy baj...hiszen, itt vagy te, és a mi ma esténk.-Már csábító mosoly ült az arcán.Azt hittem ott rögtön leteperem.

-Igen.Így tényleg jobb.-mondtam.

-Asszem én megyek.Nincs kedvem azt nézni, amint te - mutatott Alexra - itt nyálaskodsz, az én.......mindegy.Sziasztok.

És elment.Valamilyen belső késztetést éreztem rá, hogy utána menjek, és megcsókoljam.De nem tettem.Itt van nekem Alex.Aki, elég jól a tudtomra adta, hogy tetszem neki.

-Nah akkor, mi asszem megyünk.-mondtam.

-Este találkozunk.-mondta, és hozzá illő mosollyal elinalt.

-Apám, ez mi volt?

-Fogalmam sincs...-és tényleg nem volt.Hogy Patrick mit keresett itt, arról fogalmam sem volt.Talán követett?Lehetetlen.Egy furcsa véletlen?Húzós...akkor meg mi?Mindegy is.Ma este jól fogom érezni magam.-Nah, de most már tényleg menjünk, vásárolni.-mondtam, és az arcomra erőltettem, egy mosolyt.

Ebből a két óra vásárlásból már csak egy maradt.De nem is nagyon bántam, hiszen megvan már minden ami a mai randihoz kell.Egy cicanaci, hozzá, egy hosszított, kockás ing, egy pár balettcipő, és egy kis smink.Egy darabig nézelődtünk, aztán meguntuk, és úgy döntöttünk - leginkább én - hogy elég a vásárlásból, és menjünk haza.Én készülődni, ő pedig, egy buliba...ha jól tudom.

Teltek - múltak az órák, és nekem egyre csak a ma este jár a fejemben.Mit vegyek fel?Hová megyünk?Mit csinálunk?Azt sem tudtam milyen óra volt, csak azt hogy Lili mellettem ült, szóval vagy biosz, vagy történelem, vagy kémia.De mondjuk nem is nagyon érdekelt.Csak az hogy a mai este jól teljen, és ne okozzak csalódást se magamnak, se Alexnak.Hiszen vannak tőlem sokkal szebb lányok.Például Lili is az, vagy mindenki az osztályban.Inkább nem is gondolok erre.Hiszen ha nem tetszenék neki, akkor nem hívna el.Miután leszálltam a földre, írtam Lilinek egy cetlit.

Ma nem megyünk el egy kicsit shoppingolni?

Ahham...értem én.Sexy akarsz majd lenni a randin...igaz?Nah...nem bánom...hagyom magam elcsábítani.

Válasz képpen rámosolyogtam.

Végre kicsöngettek.Alig vártam.Mivel már ez volt az utolsó óránk, és mehetünk Lilivel vásárolni.Meg kell hagyni, szeretnék jól kinézni.Lilivel a kocsim felé igyekeztünk, mikor valaki hátulról, befogta a szemem.

-Nah jó...akár ki is az, ez nem jó vicc.

-Nyugii...csak én vagyok.-és Alex hangja hallatára, és érintésére nagyot dobbant a szívem.

-Jah.Bocsi.Azt hittem valaki más szórakozik velem.

-Nah, és? Áll még a mai randi?

-Már hogyne állna.Ennyi idő alatt, nem is tudtam volna meggondolni magam.

-Akkor jó.-elégedettség látszott rajta.-Este találkozunk.-kacsintott egyet, és elment.

Mikor már hallótávolságon kívülre került Alex, Lili húzni kezdett a parkoló felé.

-El sem tudom hinni, hogy egy ilyen jó pasival lesz ma este randid.Miután hazaérsz, rögtön fogod a telefonod, és felhívsz engem.Nem érdekel hogy hány óra lesz.

-Értettem parancsnok.

-Nah akkor ezt megbeszéltük.De akkor hogy legyen a ma délután?

-Fogalmam sincs.Majd csak...spontán leszünk.

-SPONTÁN?Te ismered ezt a szót?

-Hahaha.Jót röhögtem.

-Akkor?Suli után?

-Ezt megbeszéltük.

Suli után hazavittem Lili-t, és hazamentem.Bementem a házba és a szüleim ültek az asztalnál.

-Sziasztok.-köszöntem nekik.-Ma este elmehetek itthonról?-kérdeztem anyut.

-Ohh...Lilivel mentek valahova?

-Hát nemigazán.-és erre apu kapta föl a fejét.-Van egy srác a suliban.A neve Alex.Vele mennék el.

Hoszzú hallgatás után végül apu szólalt meg.

-Köhm, köhm...és, mióta ismered ezt a srácot?

-Hát...új a városban, és megkért hogy vezessem körbe.-találtam ki végül egy jó hazugságot.

-Igen?És mért pont este?-huha...kezdtem egy kicsit ideges lenni.Végül úgy döntöttem hogy elmondom az igazat.

-Najó, randira hívott.De lécci had menjek el, eddig még egyszer sem mentem el itthonról.Még egy kis buliba sem.

-Részemről rendben.-mondta anyu

-Köszönömköszönömköszönöm.-és megöleltem.

-Ha megígéred hogy 1 órára hazaérsz....részemről is rendben.De nagyon vigyázz magadra.

-Köszönömköszönömköszönöm.De most elmegyek Lilivel egy kicsit vásárolni.

-Rendben.

Annyira örültem, hogy azt el sem lehet mondani.Felcaplattam a lépcsőn, és bementem a szobámba.Megkerestem a táskám, és elővettem belőle a mobilom.Felhívtam Lilit.

-Szia szisza.Mehetünk vásárolni?-kérdezte.

-Azonnal indulok.-és letettem.

Gyorsan lekocogtam a kocsimhoz, és Liliék háza felé vettem az irányt.Már 3 óra van.Remélem elég 2 óra a vásárlásra, és 3 óra az öltözködéshez.Lili már az ajtójukban várt rám.

-Sziaa.-köszöntött-IRÁNY A PLÁZA.

Azzal a lendülettel beletapostam a gázpedálba, és meg sem álltam a parkolóig.Onnan kiszálltunk, és bementünk egy üzletbe.

-Nah?Szerinted milyen rucit vegyek fel ma estére?Még azt sem tudom hova megyünk.

-Koktélruha?

-Kizárt.Mondjuk egy farmer, valamilyen felsővel?

-Hát...te tudod.-de elég fancsali képet vágott hozzá.-Vsizont én most, elmegyek és bekapok valamit...farkas éhes vagyok.

-Okes.Én addig, valahol erre leszek.-mondtam neki.

Elkullogott, én meg nézegettem tovább a farmereket.Negyed óra után meguntam magam, és a fehérneműshöz vettem az irányt.Egy kicsit nézelődtem, aztán valaki hátulról a nevemet mondta.

-Szia Natali.

Abban reménykedtem hogy Alex az, és elég ciki lesz kimagyarázni, hogy mit keresek én itt, de amikor megfordultam Patrickkal találtam szembe magam.

-Ohh...szia Patrick.Te mégis mit keresel itt?

 Estefelé, még befejeztem a házimat, és már az alváshoz készülődtem, amikor elkezdett korogni a gyomrom.Nem is csoda, mert a nagy házi írás közepette, elfelejtettem vacsizni.Lekocogtam a lépcsőn egyenesen a konyhába.Nem volt ott senki...szerencsére...nem lenne most nagyon kedvem csevegni, mert még mindig Alex jár a fejemben.Patrick nuku.Már attól sem félek hogy vissza kell adnom a pulóverét.Holnap első dolgom lesz.Kiöntöttem egy bögre tejet, és két kiflivel, visszamentem a szobámba.Behuppantam az ágyba és bekapcsoltam a tv-t.Semmi érdekes nem volt benne, így hát az első tíz perc után kikapcsoltam.Megvacsoráztam, és lefeküdtem aludni.

A reggel, olyan volt mint a többi.Gyors zuhanyzás, fogmosás, stb.Lementem elköszönni anyuéktól, mert ugyemár Lili ott dudált a házunk előtt.

-Akkor én mentem.

-Jó legyél.

-Én mindig jó vagyok.-és kinnt voltam az ajtón.Beszálltam Lilihez.Mert most kivételesen ő vezetett.

-Tegnap meg hol a fenében voltál?-kezdte.

-Neked is szia.

-Ohh bocs..szia, nah, szóval, hol is voltál tegnap?

-Hát...izé.-azt akartam volna mondani hogy Patrickot kerestem hogy visszaadjam a pulóverét...de akkor el kezdett volna kombinálni, meg kérdezősködni.És ezt nagyon nem szerettem volna.-Csak otthagytam...izé...a könyvem a teremben, és amikor megtaláltam, Mr. Lockwood-dal beszélgettem....a....a...a háziról.-hadartam.

-Nah se baj, de legalább most én vezethetem a kocsid.Minő felemelő érzés.

-Nah jah.

Az út többi részén, Lili csak beszélt, csak beszélt, csak beszélt.De én nem tudtam rá figyelni.Csakis egy személy jár a fejemben.Ahogy mosolyog.Képtelenség lenne elfelejteni.Sőt, lehetetlen.

-Hahó, föld hívja Natali-t...itt vagy?

-Jah...bocs.Mit is kérdeztél?

-Ahham...tudom én.Beszéltél Patrick-kal?

-Nem, annál sokkal jobb történt velem.-Upsz...ezt nem akartam volna elmondani.Most ugyan mi lesz?Ha egyszer Lili elkezd kérdezősködni - főleg egy fiú miatt - annak végeláthatatlan következményei lesznek.

-Égenn?És ki az?Hanyadikos?Hova jár?Mi a neve?Mikor találkoztatok?És te nekem ezt mért csak most mondod?

-Lili!Nyugi.Ne izgasd fel magad.A végén még elütünk valakit.

-Jó lenyugszom ha mindent elmondasz róla.

Hát jó...legyen.Elmondom neki.Úgysem hagyna békén addig.

-A neve Alex, most költöztek ide.-és elmondtam neki mindent amit tegnap tudtam meg róla.

-Azannya.Neked hamarabb lesz pasid.Ez nem ér.

-És mi van Peterrel?Vele jártál 7.-ben, nem?-Egy kicsit már el akartam terelni a témát.

-Jah...az nem volt semmi.Akkor még túl kicsik voltunk egy kapcsolathoz.De most ez a te Alex-ed.

-Lili...MÉG nincs köztünk semmi.-Nagy hangsúlyt fektettem a MÉG szóra.

-De lehet hogy lesz...sőt biztos hogy lesz.

Ezzel be is fejezte a mondandóját...mivel beértünk a suliba.Lili leparkolt, és kiszálltunk a kocsimból.Nagy meglepetésemre Alex-al találtam szembe magam.

-Szia.-köszöntött nagy mosollyal az arcán.

-Ohh...szia.-mondtam kicsit meglepődten.

-Köhm, köhm...-Lili elkezdett köhögni.

-Öhm...izé...ő itt Lili.Az én legjobb barátnőm.És ő itt Alex.-boldogsággal töltött el a neve.

-Ahham...szóval ő itt Alex...jobban néz ki mint mondtad.

És erre Alex felhúzta az egyik szemöldökét, miközben kaján vigyor ült az arcán.

-Igen?-kérdezte.

-Jah...hát...megemlítettelek...mivel neked köszönhetően, nem egyedül kellett hazaballagnom...mert valaki itt hagyott.-és csúnyán néztem Lili-re.

-Maradjunk inkább abban, hogy annyira tetszem neked, hogy beszéltél rólam a barátnődnek...ez sokkal jobban hangzik.-rám mosolygott.

-Miért?Nem így van?-kérdezte Lili, és meglöktem oldalról.

Mentségemre, megszólalt a csengő.Pont végszóra.Ha ez nem történik meg, nem tudom mi lett volna, és nem is akartam volna megtudni.

-Milyen órátok lesz?-kérdezte Alex.

-Kémia.-mondtuk egyszerre Lilivel.

-Ohh...kár.Nekem Biosz.Szünetben találkozunk.-mondta, és kacsintott egyet.Nem voltam képes megállni, így hát rámosolyogtam.

 -Uhh.Olyan cuki.

-Nekem mondod?

-Talán cukibb mint Ian Somerhalder.

-Talán??

-Najó, haggyuk meg, még nem találkoztam nála szexibel.

Beértünk a terembe, és Patrickal találtam szembe magam.Gyorsan előkaptam a pulóverét.

-Köszi.

Kikerültem, és leültem a helyemre, ahol már Lili várt, egy csomó kérdéssel.De amikor el akarta volna kezdeni Mrs. White jött be.

Lili már alig akart megmaradni a helyén, már az óra elején.Gondolom tele volt kérdéssel, hogy mit keresett nálam Patrick pulóvere.De nem érdekelt.Csak egy személy érdekelt, és az ő neve nem Patrick.Már nem is akarom hogy az legyen.Hiszen Alex olyan kedves, és szemmel láthatóan jól néz ki.És még talán tetszem is neki, ami nem kis előny.Amúgy is...Patricknak van barátnője, akivel, hát, valjuk be, nem tudnám felvenni a versenyt.Alex, Alex, Alex.Már csak ő járt a fejemben.Már alig vártam hogy találkozzam vele szünetben.Viszont azt már kevésbé, hogy Lili minden kérdésére válaszoljak.Dehát...nincs mit tenni.KICSÖNGETTEK.

-Najó, ha azonnal nem mondod el, mit keresett nálad Patrick pulóvere, azonnal felrobbanok.

-Jah, csak kicsit eláztam, és hát kölcsönadta nekem.Ennyi Lili, semmi nem történt.

Már kifelé tarottunk szünetre.

-Najó, dehát hol áztatok el együtt Patrickkal?

-ÓÓÓÓ.Ki az a Patrick?Féltékenynek kéne lennem?-kérdezte Alex, mikor odaért hozzánk.

-Várjatok.Féltékenynek?Ti jártok?Csak mondom...engem elfelejtettetek tájékoztatni.

Nevettem.-Nyugi Lili.Semmiről nem maradtál le.Én és Alex nem járunk.Vagyis hát, és nem tudok róla.

-Hát...sajnos, még nem...de ma, egy randi közben, megcáfolhatnánk.

Leesett az állam.Most tényleg randira hívott?Engem?Hiszen még csak egy napja ismerem.Na jó kettő.

-Öhm...hát...izé...-Lili szakított félbe.

-Persze hogy elmegy, hogy is ne menne.

-Lili.-csúnyán néztem rá.

-De ha nem akarod...egyáltalán nem muszáj.

-Nem...vagyis de.Este találkozunk.-mondtam...már egy kicsit nyugodtabban.

-Ohh.Király.Akkor nyolcra érted megyek.

-Alig várom.-mondtam neki, és rávigyorogtam. 

 Suli, suli, suli, suli.Már annyira unom.De legalább van elég időm, hogy eltervezzem hogy hogyan is adom vissza Patrick-nak a pulóverét.

Letegyem az asztalára, és szaladjak el?Nem jó.Akkor keressem meg, és adjam oda személyesen?Nincs elég bátorságom.De akkor mégis hogyan?Hogyan?Hogyan?Hogyan?Legalább tizenöt percig ezen gondolkoztam, amikor megszólalt a csengő.'Nem jó jel'-gondoltam magamban.Mivel ez volt az utolsó óránk, muszáj valahogy odaadnom a pulóverét.Még mindig ott könyököltem az asztalon, mikor valaki kilökte alólam őket.

-Aúú.-mondtam, s megláttam Lili-t-Hát persze, ki más is lehetne.

-Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki.-nyögte ki, röhögése közben.-Nah gyere...menjünk haza.Elegem van a kínzókamrából, egy napra.-közben húzott volna ki a teremből, mikor észrevettem valamit a kezemben.

-Várj...izé...még el kell intéznem valamit.Találkozzunk tizenöt perc múlva a kocsimnál.

-Okés...de nehogy elmerj késni.

-És ezt pont te mondod?-mint tudni illik, Lili mindenhonnan elkésik.Mindegy hogy micsoda, neki kutya kötelessége elkésni.

Elindultam, azzal a reménnyel, hogy tizenöt perc múlva sem fogom megtalálni.Már kerestem a technikateremben, kerestem a kémiateremben, semmi.Az utolsó célponthoz közeledve - ami ugye a foci pálya volt -, igyekeztem, mert már a Lili-vel beszélt tizenöt perc, eltelt.Amikor odaértem a focipályához, kaptam egy sms-t.Gyorsan elővettem a telefonom.Lili írt.

Hol vagy már? - és, hozzá írt egy mosolygós smile-t, amiből azt a következtetés vontam le...hogy örül annak hogy elkéstem.

A nagy telefonozás közben, arra lettem figyelmes, hogy leterítettem valakit, s rögtön a földön találtam magam.

-Ohh...izé...bocsi, nem láttalak.-mondtam kicsit megszeppenve.Ilyen még velem, nem fordult elő.Hogy mélyedhettem ennyire bele a telefonomba...és lemásztam róla.Gyorsan talpra ugrott, és segített nekem is felállni.

-Semmi gond, én sem figyeltem oda.Épp az új órarendemet tanulmányoztam, amikor beléd botlottam.A szó szoros értelmében.-mosolygott.

Megerőltettem magam, és vissza mosolyogtam rá.Csak most vettem észre, hogy ez a srác egy kész Adonisz - ahogy Lili mondaná -.Barna haja, ziláltan omlott a vállára - Gondolom tesije volt-.Izmos, erős karját, még az ingjén keresztül is láttam.Vagy két fejjel volt magasabb tőlem.Láttam rajta, arra vár hogy mondjak valamit.

 -Natali Grey vagyok.

-Hello, én Alex vagyok, Alex Petter.Most költöztünk ide a családommal.-s olyan mosoly volt az arcán, amitől majdnem elolvadtam.-Keresel valakit?

-Öhm. nem...mért keresnék?

-Jah, csak olyan nagy rohanásban voltál, azt hittem keresel valakit.-és jött egy üzenetem.

Szia csajszi, meguntam rád várni...így hát elvittem a kocsikádat...remélem nem baj.Gondoltam elindultál gyalog...mivel már egy fél órája várok rád.

ohh...és tényleg...már egy fél órája kerestem Patrick-ot....amikor Alexba botlottam.Látta hogy valami nincs rendben.

-Valami baj van?

-Jah, nem...semmi, csak hazafelé egy kicsit sétálnom kell.

-Ohh...akkor talán mehetnénk együtt.-és már meginnt mosolygott.

-De tudod merre lakom?

-Nem szükséges.

És ebből megértettem mindent.Tetszem neki.Mármint ha nem tetszenék neki, akkor nem kísérne haza, azt sem tudva hogy milyen messze lakom.Ettől olyan boldog lettem hogy azt le sem lehet írni.A hazafelé úton nagyon sokat beszélgettünk, róla, rólam, mindenről.Így még senkivel szemben nem tudtam kinyílni...na jó talán Lili előtt, de hát őt már ezer év óta ismerem.

-Hát...itt lennénk.-mondtam

 -Hmm...szép ház.

-Jah..izé...már egy évezrede a családunk birtokában van.Jó régi már.

-Éppen ezért tetszik.Mint te.-és úgy vettem észre hogy flörtöl velem.

-Ohh, hát...köszönöm hogy elkísértél.Akkor holnap találkozunk.

-Mindenképpen.-biccentett egyet, és sarkon fordult, abba az irányba amerről jöttünk.Hmm...milyen jól néz ki...még így hátulról is.Rádöbbentem, hogy Patrick még csak véletlenül sem jutott eszembe, s hogy a pulóvere még mindig a kezemben volt.De ez már egy cseppet sem érdekelt.Inkább Alex járt a fejemben, a focipályán, ahogy rajta fekszem.Már biztos hogy Alex tetszik nekem.

 Másnap - azaz Szerdán - gyönyörű, meleg, tavaszi napra ébredtem.Az ablakom alatt csiripeltek a madarak, egyszóval minden tökéletes volt.Egy dolgot leszámítva.Patrick.Nem, nem, nem, és nem.Döntöttem el magamban.Ő nem létezik, vagyis létezik, de nem az én világomban, és kész.Miután ezt eldöntöttem, bevonultam a fürdőszobába, gyorsan lezuhanyoztam, és megmostam a fogam.Betekertem magam egy törülközőbe, és visszamentem a szobámba.A szekrényem felé vettem az irányt, ahonnan kikotortam egy kék toppot, és egy farmer rövidgatyót, remélve hogy egész nap ilyen idő lesz.Gyorsan felvettem őket és felkaptam a táskám,s lecaplattam a lépcsőn.A konyha felé vettem az irányt, mert már nagyon korgott a gyomrom.Anyu, és apu is ott vártak rám az asztalnál ülve.

-Sziasztok!-köszöntöttem őket, és közben felkaptam egy kifli-t az asztalról.

-Szia!-mondták mind a ketten egyszerre.Véletlenül rápillantottam a faliórára, ami már háromnegyed 8-at mutatott.

'A fenébe' gondoltam magamban.-Elkésem...Sziasztok.-és már kint is voltam az ajtón.Gyorsan előkerestem a táskámból a slussz kulcsot, beindítottam a motort, és Lili-ék háza felé vettem az irányt.Már majdnem 8 óra volt, nemcsoda hogy odakint ácsorgott, rám várva.

-Azt hittem már sosem jössz.-mondta, és becsusszant az anyósülésre.

-Bocsi...kicsit elaludtam.-mondtam neki, már megint hazudtam.

-Jah, persze.-mondta.El sem tudom képzelni hogy hogyan tudtam ennyi ideig készülődni.

-8 óra múlt 5 perccel.-trillázta Lili, mikor bekanyarodtunk az iskolához.-Ha megbüntetnek, az csakis a te hibád lesz.-mondta, kicsit mérgesen.Nem tudtam hogy mit válaszoljak, így hát csendben maradtam.

Kiszálltunk a kocsiból, és beszáguldottunk a suliba, át a folyosókon, és odaértünk a töri teremhez.

-Csak utánad.-mondta Lili.Mikor benyitottam, Mr. Lockwood, már egészen belemélyült, Arthur király történelmében, mikor odafordult hozzánk.

-Ohh, hölgyeim.-mondta nekünk-Méltóztatnak befáradni az órámra?Hmm...milyen megtisztelő.

-Elnézést, Tanár Úr.Ez csakis az én hibám.Lili nem tehet róla.-mondtam, abban reménykedve hogy nem fog megharagudni.

-Nos, ez esetben, csak téged büntetlek meg, Natali.7. órában, jelentkezz nálam, az irodában.-és tévedtem, tényleg megbüntetett.-Patrick-kal egyetemben, ugyebár.-Leesett az állam.Patrick Grigori-t megbüntették...pont amikor engem.Szerencsétlen véletlen.

-Rendben.-válaszoltam, és odaballagtam az asztalomhoz.Közben vetettem egy futó pillantást Patrick-ra.Ott ült, és csak engem nézett.Leültem a helyemre.Visszapillantottam rá, de egyre csak engem nézett, én pedig nem voltam képes elfordítani a tekintetemet.Egy végtelennek tűnő pillanat után, elfordítottam a fejem, de nem önszántamból.Lili volt az.Ráncigálta a kezem,hogy nézzek oda.Egy papírfecnit találtam magam előtt, és elkezdtem magamban olvasni:

Ez nem lehet igaz.Hogy lehetsz ilyen mázlista?Na, mindegy.Csak azt akartam kérdezni hogy, nem tudnád-e ideadni, hatodik óra után a kocsidat?Haza kellene érnem,mert vendégek jönnek hozzánk, és anyu rám bízta a kaját.Szóval azt még el kellene intéznem.De mivelhogy nekem nincs kocsim...

Ezt firkantottam a másik oldalára:

Persze, hogy odaadom.Csak holnap, akkor gyere értem.Ma majd hazasétálok...ennyi testmozgás kell.

Köszönöm...tátogta.Bólintottam egyet válasz képpen.

Már a hatodik órában járhattunk, amikor eszembe jutott, mi következik ezután.Összeszedtem minden bátorságom, és mikor kicsöngettek, gyorsan odaadtam Lili-nek a kulcsaimat, és Mr.Lockwood irodáját vettem célba.Azt hittem hogy hamarabb odaérek mint ő, de már ott állt, nekitámaszkodva a falnak, és egyik lábát felhúzta.'Ilyen dögös pasi...nem is létezhet.' Gondoltam magamban.Amikor odaértem hozzá, biccentett egyet, és megszólaltam.

-Köhm...Szia.Asszem mi még nem találkoztunk.Natali Grey vagyok.-mondtam, és odanyújtottam a jobb kezem.Egy kicsit tétovázott, nem tudta,  hogy elforduljon, és tudomást se vegyen rólam, vagy ő is odanyújtsa a kezét nekem.

Végül az utóbbi mellett döntött.

-Izé...szia.Patrick Grigo...-és kijött Mr.Lockwood.

-Azt mondja hogy...Natali, és Patrick...gyertek velem.-és kivezetett az udvarra.

Mr.Lockwood, mindig a legjobb pilanatokban szokott megjelenni.Irigyeltem ezt a szokását.

Az udvaron egy lélek sem volt...már biztosan mindenki, vagy hazament, vagy órán van.Azon kezdtem törni a fejem, hogy az udvaron, milyen büntetést lehet kapni.De most egy sem jutott eszembe.Elértünk a focipályához...és ekkor, megszólalt Mr.Lockwood telefonja.Előkotorászta a zsebéből, és felvette,egy kicsit odébb ment, nehogy meghalljuk hogy mit beszél.Ez eltartott legalább tíz percig, és miután letette, hozzánk fordult.

-Nekem még akad egy kis elintéznivalóm...nem tart tovább egy, negyed óránál...addig maradjatok itt...-és elviharzott.

-Cool.-mondta, Patrick, és leült a földre.-Mit is fogunk csinálni ennyi ideig?

-Mégis honnan tudhatnám?

Így ültünk, egymással szemben, körülbelül 10 percig, mikor elkezdett szakadni az eső.Gyorsan felpattantunk, és végig sprinteltünk az udvaron, be az iskolába.Amikor odaértünk, valamilyen oknál fogva, ő nem is volt elázva...még csak egy kicsit sem,én...ezzel szemben, tocsogtam a vízben.

-De...-kérdeztem volna tőle, mikor a szavamba vágott.

-Ne kérdezz semmit!-mondta, nem is inkább parancsolta-gyorsan száradok.-mosolygott, de ezt még én sem akartam elhinni,és csak ekkor jutott eszembe, hogy nincs kocsim.Most mihez kezdjek?Nem akarok tüdőgyulladást kapni, a hazavezető úton.Ekkor vettem észre,hogy valami meleg van a vállamra terítve.Patrick pulóvere.Hmm...még sosem éreztem ilyen illatot, menta, és fenyőillat.Egy kicsit nagy volt rám, lelógott a térdemig.

-Ohh, köszönöm.-mondtam, elmosolyodva.

-Nem tesz semmit.-visszamosolygott rám, és ettől megdobbant a szívem.

-A fenébe...-mondtam, visszatérve, az előző gondolataimhoz.

-Mi a gond?

-Nincs kocsim, vagyis hát van kocsim, csak kölcsönadtam a barátnőmnek.-magyaráztam.

-Ha, akarod elvihetlek...úgyis arrafelé megyek.-mosolygott.

-Az nagyon jó lenne.-mondtam...és csak ekkor kapcsoltam.-Várj, honnan tudod hogy hol lakom?-kérdeztem tőle.

-Öhm, hát, izé...megérzés, és múltkor láttam a naplóban...a neved alatt.

-Ohh, értem.

Kivezetett az ajtón, elfutottunk a kocsijához, és kinyitotta előttem az ajtót.Gyorsan behuppantam az anyósülésre, és pár másodperc múlva, ő is bent termett.A házunkig vezető út, általában 15 percig szokott tartani, de most csak 3-ba került.Mikor odaértünk, leállította a motort, és hozzám fordult.

-Akkor holnap találkozunk.-mondta.

-Igen...akkor holnap.-mondtam csalódottan, és kiszálltam a kocsijából.Amint becsuktam az ajtaját, mintha golyóból lőtték volna ki...elszáguldott.Ezt nem tudtam mire vélni.

Ott álltam kinn az esőn, Patrick pulóverében - amit elfelejtettem visszaadni -, várva,hogy valaki, visszazavarjon a valóságba.

 Lili-ék házától, körülbelül 10 perc kellett hogy hazaérjek.Ebben a tíz percben mást sem csináltam, csak egy bizonyos személyre koncentráltam, akinek a mosolya még mindig ott lebegett a tudatalattimban.Nem számítottam rá, hogy valaki, akit még csak nem is ismerek ilyen hatással lesz rám.De még milyennel.Már alig vártam hogy otthon legyek, a jó, puha ágyamban, és róla álmodozhassak.Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy észre sem vettem hogy hazaértem.Gyorsan betolattam a garázsba, leállítottam a kocsit, és kiszálltam belőle.Abban reménykedtem hogy nem vesznek észre.Bementem az ajtón, és óvatosan becsuktam, nehogy valaki észrevegye, hogy megjöttem.De mikor a lépcső aljához értem anyu szólalt meg mögöttem.Összerezzentem a hangja hallatán.

-Szia, kicsim.Milyen volt a suli?-kérdezte nagy mosollyal az arcán.

-Ohh...csak a szokásos, órák, feleltetések.-mondtam neki.-De ha most nem bánnád akkor megyek, és lefekszem, fárasztó napom volt, és egy kicsit rosszul érzem magam.-Hazudtam neki szemrebbenés nélkül.

-Rendben, kicsim.Szólj ha bármire szükséged van.-mondta.

-Okés.-válaszoltam.Épp mikor indultam volna felfelé a lépcsőn anya megint megszólalt.

-Apropó.Lehet hogy ma apáddal, elmegyünk egy kicsit...hogy is mondjam...szórakozni.-mondta

-Rendben.-alig vártam hogy felérjek a lépcsőn és belevethessem magam az ágyba, mint ahogy terveztem.

Egész délután, másra sem tudtam gondolni, csak Patrick-ra.Próbáltam elfelejteni, de nem sikerült.Próbáltam tanulni...nem sikerült.Próbáltam aludni...nem sikerült.Próbáltam olvasni...nem sikerült, és ez így ment tovább.Bármit próbáltam, sikertelenül végződött.És ekkor eszembe jutott...csak egy ember tudja hogyan...Lili...gyorsan előkotortam a táskámból a telefonom, és bepötyögtem a számát.Első csörgés...semmi.Második csörgés...semmi.Harmadik csörgés...semmi.Már kezdtem volna bepánikolni mikor a negyedik csörgésre...felvette.

-Szia.-köszöntem neki gyorsba.-Nem tudnánk elmenni valahová, most?

-Halihóó...ahw...imádlak, éppen azon gondolkoztam hogy hogyan tudnék lelépni...már annyira elegem van az itthoni feelingből.Gyere értem, és már mehetünk is...-mondta.Nem is kellett több lecsaptam a telefont,s azzal a lendülettel felkaptam a táskámat, és leszáguldottam a lépcsőn.Nagy meglepetésemre, apuval találtam szemben magam.Úgy belé rohantam, hogy alig bírt elkapni.

-Halihó, Szélvészkisasszony!Hová ilyen sietős a menet?-kérdezte, meglehetősen jó kedve volt.

-Jah, semmi különös...Csak Lili-vel találkozom.Megmondanád anyának hogy elmentem?Köszi.-meg sem vártam a választ, már rohantam is a kocsimhoz.

Most 5 perc sem telt el, és máris Lili-ék házához kanyarodtam be.Kiszálltam gyorsan a kocsimból, és csengettem egyet.Lili termett az ajtóban.

-Szióka.-köszönt...nem is kellett több, a nyakába ugrottam.

-Te beszedtél valamit?-kérdezte röhögve.

-Ne legyél már ennyire síkhülye.-mondtam neki, és végre elengedtem.

-Akkor irány a pláza.-mondta diadalmasan.

Az odaút, csupán 5 percet vett igénybe.Leparkoltam egy jó kis helyre, és az egyik bolt felé vettük az irányt.Körülbelül egy fél órát voltunk az egyik butikban, ahol vettünk egy topp-ot összesen.

-Nah, tegnap, azt olvastam a neten, hogy idén a sál lesz a divat,és tudod hogyha az a divat, akkor nekem kell egy sál.-mondta.

-Hát persze hogy kell.Hogy is ne kellene.-mondtam egy kicsit gúnyolódva.

Bementünk egy sálakkal foglalkozó üzletbe.

-Nah, ez hogy tetszik?-kérdezte tőlem, és előhúzott egy párduc mintás sálat.

-Hát, ami azt illeti...

-Neh...inkább ne is mondj semmit.-szakított félbe.-Nekem ez kell, és kész.-mondta, s a kassza felé vettük az irányt.Mikor Lili kifizette a sálat, egy fehérneműs üzletbe akartunk menni.Már félúton járhattunk, amikor megláttam valamit, és földbegyökerezett a lábam...bárcsak meg sem láttam volna.Egy személyt.Patrick-ot.Patrick-ot a barátnőjével.Patrick-ot a bombázó barátnőjével.Tátott szájjal néztem, ahogy ott nyalják-falják egymást.

-Azannya.-mondta Lili.-én még ilyen bombázó csajt, életemben nem láttam.

Nem akartam elhinni.Patrick-nak barátnője van.Egy nálam sokkal jobb, lány,akivel a legjobb napjaimban sem vehetném fel a versenyt. 'Hát erről ennyit' gondoltam magamban.

-Gyere, menjünk haza.-mondtam Lili-nek.Nem ellenkezett, a kocsi felé vettük az irányt.

Amikor odaértünk, egyikünk sem szólt egy szót sem, és a hazaúton is ez ment.

Odaértünk Lili házukig.Kikászálodott az anyósülésről és elköszönt.

-Jó este volt, csak a befejezéssel voltak problémák.-mondta-holnap találkozunk.-és bement a házba.

A hazaút meglehetősen hosszú volt.Csak egy jelenet játszódott le, újra, és újra a fejemben.Az amikor Patrick és az ő 'barátnője' összeölelkezve, nyalják-falják egymást.Ezt sehogy sem tudtam kitörölni a fejemből.Patrick már foglalt, és ezt - sajnos - sehogy sem tudtam megváltoztatni.

 Tikk-takk, tikk-takk...Már csak néhány perc...Tikk-takk, tikk takk...és egyszercsak... megszólalt a csengő.Mély sóhaj hagyta el a tüdőmet.

-Azt hittem már sohasem lesz vége!-szólalt meg Lili mellettem ülve.-Nah?Mit csináljunk ma délután?-kérdezte.Ez egy kissé fura volt...Általában az utolsó órán szokta megkérdezni.

-Lili!Ez még csak az első óra volt...majd a többi ötben gondolkozom rajta.-mondtam neki válasz képpen,közben pedig összeszedtem a cuccaimat.

-Okés.-mondta, s azzal a lendülettel belém karolt, és célba vettük a szekrényeinket.Lili félúton elvált tőlem mondván hogy el kell intéznie valamit.Nem firtattam hogy mit,hiszen úgysem mondta volna el.Így hát egyedül mentem tovább.Kinyitottam a szekrényemet betettem a biológia felszerelésem és kivettem a törit.Utáltam a történelmet...Minek kell foglalkozni a múltal?Azt már úgyse tudjuk megváltoztatni.Nah dehát nem az én dolgom hogy eldöntsem,úgyhogy célbavettem a termet.Furcsa hogy Lili még nem jött vissza...általában nem szeret egyedül lenni.Közben odaértem a termemhez, de mikor beértem Lili sehol nem volt.Leültem a helyemre,de tíz másodperc sem telt el és berontott az ajtón, leült mellém, de olyan izgatott volt hogy alig bírt egy helyben ülni.

-Ahw...el sem tudod hinni hogy kit láttam...-mondta, s majdnem elalélt.-Egy szó...Adonisz.Nem is kell többet mondanom igaz?-olyan izgatott volt hogy alig bírt megmaradni a bőrében.

-Adonisz.-ízlelgettem a szót -Nem ismerek egy embert sem akit Adonisznak hívnának...-idegesítettem egy kicsit.

-Jaj...ne csináld már.-mondta, már majdnem felháborodottan.

-Jólvan na.-mondtam neki mosolyogva- és...ki ez a srác?-kérdeztem tőle és elkezdtem olvasni valamit a könyvben.Fél perc telt el de nem válaszolt.Mikor felnéztem, Mr.Lockwood - a történelem tanárunk - állt az asztala mellett, és engem nézett.Észrevettem hogy a teremben mindenki áll, így hát gyorsan talpra ugrottam.

-Köszönöm, Natali.-mondta a tanárom.

Eddig észre sem vettem hogy egy helyes idegen srác áll mellette.Sötét farmer, és fekete ing volt rajta.Ilyen erős, és izmos srácot még életemben nem láttam.Biztos hogy sportol valamit, lehet hogy birkózik, vagy focizik,ki tudja.Észre sem vettem hogy kék szemével engem néz, és kaján vigyor ül az arcán.Lesütöttem a szemem és elpirultam.

-Osztály, ez itt Patrick, Patrick Grigori.Új itt, és szeretném ha kedvesek lennétek hozzá.-mondta Mr.Lockwood szinte már parancsolóan.

Intett hogy üljünk le.Patrick elindult, és leült a hozzám legközelebb lévő padba, egy Daniel nevű srác mellé...közben pedig engem nézett.Nem tudtam mire vélni,így inkább Mr.Lockwoodot néztem ahogy felír valamit a táblára.

Egy szúrást éreztem a kezemen,és Lili egy papírfecnit tolt elém.Ez volt benne:

Ahw...nekem kell ez a srác,olyan cuki.A leghelyesebb boy akit valaha láttam...ez az az Adonisz akit mondtam.Stipistopi, nehogy elvedd tőlem.Csak egy a gond...hogy állandóan téged néz.Ismered?

Megfordítottam és ezt írtam rá:

Honnan ismerném?Amúgy meg egy srácot nem lehet le stipistopizni.

Áttoltam elé, rosszalló pillantást vetett rám.Nem szerettem ha így néz.

-Natali, megmondaná nekünk a választ? -kérdezte Mr.Lockwood.

-Öhm...hát...-és megszólalt a csengő.Pont végszóra.

-Ne feledjétek elolvasni a tizedik fejezetet, Arthur király életéről.-Mondta, el is felejtve hogy mit kérdezett tőlem.

A többi négy órán csak Patrick Grigori járt a fejemben.Nem tudtam nem rá gondolni.Mikor kicsöngettek az utolsó óráról - ami fizika volt - elindultam a folyosón a szekrényemhez sietve.Lili-t találtam ott, a könyveivel a kezében.

-Azt hittem már elvesztél.-mondta.-menjünk haza,reméllem elviszel...

-Mikor nem vittelek még el?-kérdeztem tőle, a fejemet rázva.

Miután kitettem Lili-t a házuknál,már hazafelé tartottam.Csak egy név visszhangzott a fejemben...Patrick Grigori.