Tikk-takk, tikk-takk...Már csak néhány perc...Tikk-takk, tikk takk...és egyszercsak... megszólalt a csengő.Mély sóhaj hagyta el a tüdőmet.

-Azt hittem már sohasem lesz vége!-szólalt meg Lili mellettem ülve.-Nah?Mit csináljunk ma délután?-kérdezte.Ez egy kissé fura volt...Általában az utolsó órán szokta megkérdezni.

-Lili!Ez még csak az első óra volt...majd a többi ötben gondolkozom rajta.-mondtam neki válasz képpen,közben pedig összeszedtem a cuccaimat.

-Okés.-mondta, s azzal a lendülettel belém karolt, és célba vettük a szekrényeinket.Lili félúton elvált tőlem mondván hogy el kell intéznie valamit.Nem firtattam hogy mit,hiszen úgysem mondta volna el.Így hát egyedül mentem tovább.Kinyitottam a szekrényemet betettem a biológia felszerelésem és kivettem a törit.Utáltam a történelmet...Minek kell foglalkozni a múltal?Azt már úgyse tudjuk megváltoztatni.Nah dehát nem az én dolgom hogy eldöntsem,úgyhogy célbavettem a termet.Furcsa hogy Lili még nem jött vissza...általában nem szeret egyedül lenni.Közben odaértem a termemhez, de mikor beértem Lili sehol nem volt.Leültem a helyemre,de tíz másodperc sem telt el és berontott az ajtón, leült mellém, de olyan izgatott volt hogy alig bírt egy helyben ülni.

-Ahw...el sem tudod hinni hogy kit láttam...-mondta, s majdnem elalélt.-Egy szó...Adonisz.Nem is kell többet mondanom igaz?-olyan izgatott volt hogy alig bírt megmaradni a bőrében.

-Adonisz.-ízlelgettem a szót -Nem ismerek egy embert sem akit Adonisznak hívnának...-idegesítettem egy kicsit.

-Jaj...ne csináld már.-mondta, már majdnem felháborodottan.

-Jólvan na.-mondtam neki mosolyogva- és...ki ez a srác?-kérdeztem tőle és elkezdtem olvasni valamit a könyvben.Fél perc telt el de nem válaszolt.Mikor felnéztem, Mr.Lockwood - a történelem tanárunk - állt az asztala mellett, és engem nézett.Észrevettem hogy a teremben mindenki áll, így hát gyorsan talpra ugrottam.

-Köszönöm, Natali.-mondta a tanárom.

Eddig észre sem vettem hogy egy helyes idegen srác áll mellette.Sötét farmer, és fekete ing volt rajta.Ilyen erős, és izmos srácot még életemben nem láttam.Biztos hogy sportol valamit, lehet hogy birkózik, vagy focizik,ki tudja.Észre sem vettem hogy kék szemével engem néz, és kaján vigyor ül az arcán.Lesütöttem a szemem és elpirultam.

-Osztály, ez itt Patrick, Patrick Grigori.Új itt, és szeretném ha kedvesek lennétek hozzá.-mondta Mr.Lockwood szinte már parancsolóan.

Intett hogy üljünk le.Patrick elindult, és leült a hozzám legközelebb lévő padba, egy Daniel nevű srác mellé...közben pedig engem nézett.Nem tudtam mire vélni,így inkább Mr.Lockwoodot néztem ahogy felír valamit a táblára.

Egy szúrást éreztem a kezemen,és Lili egy papírfecnit tolt elém.Ez volt benne:

Ahw...nekem kell ez a srác,olyan cuki.A leghelyesebb boy akit valaha láttam...ez az az Adonisz akit mondtam.Stipistopi, nehogy elvedd tőlem.Csak egy a gond...hogy állandóan téged néz.Ismered?

Megfordítottam és ezt írtam rá:

Honnan ismerném?Amúgy meg egy srácot nem lehet le stipistopizni.

Áttoltam elé, rosszalló pillantást vetett rám.Nem szerettem ha így néz.

-Natali, megmondaná nekünk a választ? -kérdezte Mr.Lockwood.

-Öhm...hát...-és megszólalt a csengő.Pont végszóra.

-Ne feledjétek elolvasni a tizedik fejezetet, Arthur király életéről.-Mondta, el is felejtve hogy mit kérdezett tőlem.

A többi négy órán csak Patrick Grigori járt a fejemben.Nem tudtam nem rá gondolni.Mikor kicsöngettek az utolsó óráról - ami fizika volt - elindultam a folyosón a szekrényemhez sietve.Lili-t találtam ott, a könyveivel a kezében.

-Azt hittem már elvesztél.-mondta.-menjünk haza,reméllem elviszel...

-Mikor nem vittelek még el?-kérdeztem tőle, a fejemet rázva.

Miután kitettem Lili-t a házuknál,már hazafelé tartottam.Csak egy név visszhangzott a fejemben...Patrick Grigori.