Lili-ék házától, körülbelül 10 perc kellett hogy hazaérjek.Ebben a tíz percben mást sem csináltam, csak egy bizonyos személyre koncentráltam, akinek a mosolya még mindig ott lebegett a tudatalattimban.Nem számítottam rá, hogy valaki, akit még csak nem is ismerek ilyen hatással lesz rám.De még milyennel.Már alig vártam hogy otthon legyek, a jó, puha ágyamban, és róla álmodozhassak.Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy észre sem vettem hogy hazaértem.Gyorsan betolattam a garázsba, leállítottam a kocsit, és kiszálltam belőle.Abban reménykedtem hogy nem vesznek észre.Bementem az ajtón, és óvatosan becsuktam, nehogy valaki észrevegye, hogy megjöttem.De mikor a lépcső aljához értem anyu szólalt meg mögöttem.Összerezzentem a hangja hallatán.
-Szia, kicsim.Milyen volt a suli?-kérdezte nagy mosollyal az arcán.
-Ohh...csak a szokásos, órák, feleltetések.-mondtam neki.-De ha most nem bánnád akkor megyek, és lefekszem, fárasztó napom volt, és egy kicsit rosszul érzem magam.-Hazudtam neki szemrebbenés nélkül.
-Rendben, kicsim.Szólj ha bármire szükséged van.-mondta.
-Okés.-válaszoltam.Épp mikor indultam volna felfelé a lépcsőn anya megint megszólalt.
-Apropó.Lehet hogy ma apáddal, elmegyünk egy kicsit...hogy is mondjam...szórakozni.-mondta
-Rendben.-alig vártam hogy felérjek a lépcsőn és belevethessem magam az ágyba, mint ahogy terveztem.
Egész délután, másra sem tudtam gondolni, csak Patrick-ra.Próbáltam elfelejteni, de nem sikerült.Próbáltam tanulni...nem sikerült.Próbáltam aludni...nem sikerült.Próbáltam olvasni...nem sikerült, és ez így ment tovább.Bármit próbáltam, sikertelenül végződött.És ekkor eszembe jutott...csak egy ember tudja hogyan...Lili...gyorsan előkotortam a táskámból a telefonom, és bepötyögtem a számát.Első csörgés...semmi.Második csörgés...semmi.Harmadik csörgés...semmi.Már kezdtem volna bepánikolni mikor a negyedik csörgésre...felvette.
-Szia.-köszöntem neki gyorsba.-Nem tudnánk elmenni valahová, most?
-Halihóó...ahw...imádlak, éppen azon gondolkoztam hogy hogyan tudnék lelépni...már annyira elegem van az itthoni feelingből.Gyere értem, és már mehetünk is...-mondta.Nem is kellett több lecsaptam a telefont,s azzal a lendülettel felkaptam a táskámat, és leszáguldottam a lépcsőn.Nagy meglepetésemre, apuval találtam szemben magam.Úgy belé rohantam, hogy alig bírt elkapni.
-Halihó, Szélvészkisasszony!Hová ilyen sietős a menet?-kérdezte, meglehetősen jó kedve volt.
-Jah, semmi különös...Csak Lili-vel találkozom.Megmondanád anyának hogy elmentem?Köszi.-meg sem vártam a választ, már rohantam is a kocsimhoz.
Most 5 perc sem telt el, és máris Lili-ék házához kanyarodtam be.Kiszálltam gyorsan a kocsimból, és csengettem egyet.Lili termett az ajtóban.
-Szióka.-köszönt...nem is kellett több, a nyakába ugrottam.
-Te beszedtél valamit?-kérdezte röhögve.
-Ne legyél már ennyire síkhülye.-mondtam neki, és végre elengedtem.
-Akkor irány a pláza.-mondta diadalmasan.
Az odaút, csupán 5 percet vett igénybe.Leparkoltam egy jó kis helyre, és az egyik bolt felé vettük az irányt.Körülbelül egy fél órát voltunk az egyik butikban, ahol vettünk egy topp-ot összesen.
-Nah, tegnap, azt olvastam a neten, hogy idén a sál lesz a divat,és tudod hogyha az a divat, akkor nekem kell egy sál.-mondta.
-Hát persze hogy kell.Hogy is ne kellene.-mondtam egy kicsit gúnyolódva.
Bementünk egy sálakkal foglalkozó üzletbe.
-Nah, ez hogy tetszik?-kérdezte tőlem, és előhúzott egy párduc mintás sálat.
-Hát, ami azt illeti...
-Neh...inkább ne is mondj semmit.-szakított félbe.-Nekem ez kell, és kész.-mondta, s a kassza felé vettük az irányt.Mikor Lili kifizette a sálat, egy fehérneműs üzletbe akartunk menni.Már félúton járhattunk, amikor megláttam valamit, és földbegyökerezett a lábam...bárcsak meg sem láttam volna.Egy személyt.Patrick-ot.Patrick-ot a barátnőjével.Patrick-ot a bombázó barátnőjével.Tátott szájjal néztem, ahogy ott nyalják-falják egymást.
-Azannya.-mondta Lili.-én még ilyen bombázó csajt, életemben nem láttam.
Nem akartam elhinni.Patrick-nak barátnője van.Egy nálam sokkal jobb, lány,akivel a legjobb napjaimban sem vehetném fel a versenyt. 'Hát erről ennyit' gondoltam magamban.
-Gyere, menjünk haza.-mondtam Lili-nek.Nem ellenkezett, a kocsi felé vettük az irányt.
Amikor odaértünk, egyikünk sem szólt egy szót sem, és a hazaúton is ez ment.
Odaértünk Lili házukig.Kikászálodott az anyósülésről és elköszönt.
-Jó este volt, csak a befejezéssel voltak problémák.-mondta-holnap találkozunk.-és bement a házba.
A hazaút meglehetősen hosszú volt.Csak egy jelenet játszódott le, újra, és újra a fejemben.Az amikor Patrick és az ő 'barátnője' összeölelkezve, nyalják-falják egymást.Ezt sehogy sem tudtam kitörölni a fejemből.Patrick már foglalt, és ezt - sajnos - sehogy sem tudtam megváltoztatni.
