-Jah...tudom.Elég furcsa hogy egy női boltban vagyok.Egy barátommal vagyok itt.-és közben mosolygott.-És te?Készülsz valahova?
-Vagy a, barátnőddel.Nah de mindegy.Mégis honnan veszed hogy készülök valahova?
-Mégis honnan veszed hogy van barátnőm?-kérdezte, és felhúzta az egyik szemöldökét.
-Hát...nem érdekes.-elfordultam.
-Natali!-megfogta hátulról a kezeimet, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-Jójó...-kicsit elpirultam, még nem ért hozzám soha.-Múltkor Lilivel a plázában lógtunk, és hát, láttunk...amint te, meg egy lány...izé...tudod, és hát, gondoltam hogy együtt vagytok.
-Hmm.-csöndesen kacarászott.Nem tudtam eldönteni hogy rajtam-e, vagy nem.-Az már rég volt.
-Ja.Rég.Pár napja.-és ekkor elengedett.Kicsit sajnáltam.
-Az nem én voltam.Én nem ilyen vagyok.
-Jó duma.Gondolom minden lánynak ezt mondod.
-Csak aki tetszik nekem.-féloldalas mosoly tündökölt az arcán.
Pár percig a szemébe néztem, amikor valaki 'megzavart' minket.
-Sziasztok.-köszönt nekünk Alex.'Mi lesz itt?' gondoltam magamban.-Talán zavarok?
-Hát...ami azt illeti...-mondta Patrick.
-Dehogy is.-vágtam a szavába.-Mi csak...izé...beszélgettünk.Asszem ti még nem ismeritek egymást.
-De...mi...ismerjük egymást, szivem.-mondta Alex.
SZIVEM?Ez kezd egy kicsit érdekes lenni.
-Jah...régi szép emlékek.-és kaján vigyor ült Patrick arcán.-Amúgy ti nem jártok...ugye?
-Még nem...De ami késik nem múlik.-vágta rá rögtön Alex.
Ez kezd egy kicsit furcsa lenni.
-Mindjárt jövök...csak el kell intéznem valamit.-mondta Alex, odébb ment, és elővette a telefonját.
Odafordultam Patrickhoz.
-Milyen régi szép emlékek vannak köztetek?
-Hát...igazából semmi különös.A sablon sztori.Barátok voltunk, volt egy lány, akibe mind a ketten szeremesek voltunk, és engem választott helyette.Azóta nem beszéltünk.De most egy kérdés neked.Jársz vele?
-Ez miért érdekel annyira téged?És nem, nem járunk.Viszont ma este találkozunk.
-Hát...csak azért, mert neki van egy barátnője.És hát szerintem te nem szeretsz második lenni.De melyik csaj szeret!?
Én ezt nem értem.Ha lenne barátnője Alexnak, akkor minek hívott el engem?Vagy ha nincs akkor Patrick miért mondja ezeket?Nem szeretné ha együtt lennék vele?De akkor miért nem mondja meg kerek perec hogy...
-Jöttem.-szakította félbe Alex, a gondolatmenetemet.-Miről beszélgettetek?
-Semmi különösről.
És megjött Lili.Szerencsére.Nem tudom mi lett volna ha nem jön.
-Wow.Itt valami gyűlés van?-kérdezte-De nekünk, asszem menni kéne, ha még venni is akarunk valamit.
-Még egy aprócska kérdés és mehetünk.-mondtam neki, s közben odafordultam Alex-hez.-Van barátnőd?-kérdeztem tőle, rezzenéstelen arccal.
-Mégis honnan veszed hogy...?Patrick.Muszáj olyan dolgokba beleütnöd az orrodat, ami nem rád tartozik?
-Hát, rám nem, viszont rá tartozik.-válaszolta Patrick.
-Az igazság az...-kezdte Alex-hogy most hívott fel.És szakított velem telefonon.-keserű mosoly jelent meg az arcán.
Hosszú hallgatás után, csak ennyit bírtam kinyögni:
-Ohh...
-Valljuk be...ez nem is olyan nagy baj...hiszen, itt vagy te, és a mi ma esténk.-Már csábító mosoly ült az arcán.Azt hittem ott rögtön leteperem.
-Igen.Így tényleg jobb.-mondtam.
-Asszem én megyek.Nincs kedvem azt nézni, amint te - mutatott Alexra - itt nyálaskodsz, az én.......mindegy.Sziasztok.
És elment.Valamilyen belső késztetést éreztem rá, hogy utána menjek, és megcsókoljam.De nem tettem.Itt van nekem Alex.Aki, elég jól a tudtomra adta, hogy tetszem neki.
-Nah akkor, mi asszem megyünk.-mondtam.
-Este találkozunk.-mondta, és hozzá illő mosollyal elinalt.
-Apám, ez mi volt?
-Fogalmam sincs...-és tényleg nem volt.Hogy Patrick mit keresett itt, arról fogalmam sem volt.Talán követett?Lehetetlen.Egy furcsa véletlen?Húzós...akkor meg mi?Mindegy is.Ma este jól fogom érezni magam.-Nah, de most már tényleg menjünk, vásárolni.-mondtam, és az arcomra erőltettem, egy mosolyt.
Ebből a két óra vásárlásból már csak egy maradt.De nem is nagyon bántam, hiszen megvan már minden ami a mai randihoz kell.Egy cicanaci, hozzá, egy hosszított, kockás ing, egy pár balettcipő, és egy kis smink.Egy darabig nézelődtünk, aztán meguntuk, és úgy döntöttünk - leginkább én - hogy elég a vásárlásból, és menjünk haza.Én készülődni, ő pedig, egy buliba...ha jól tudom.
