"Very Happy End"

Ebben a blogban - vagyis az én blogomban - történeteket olvashatsz amiket általában én írok, de a valóság is közrejátszik benne.Jó Szórakozást! :)

Friss topikok

Címkék

Kilencedik fejezet - Alexxal

2011.10.05. 16:29 Dama55

-Hagyjátok abba!-és lám csodák csodájára nem hallgattak rám.

Már olyan öt perc is eltelhetett, mikor már kezdtem kétségbe esni.De ekkor jött a foci csapat.El sem tudom mondani hogy milyen hálás voltam nekik.

Nem semmi milyen erő van Alexban, és Patrickban.Kisebb nagyobb zúzódásokkal, sikerült szétszedniük őket.Már csak az okát kellene megtudnom.

Még néhány percig küzdöttek a focicsapattal, de inkább feladták.Alex elkezdett felém cammogni.Rendesen el gyepálták.Ömlött az orrából, meg a szájából is a vér, s egy kisebb monoklit is sikerült összeszednie.Nem tudom mit fognak hozzá szólni a szülei, és azt meg főként nem, hogy milyen indokkal fog előállni.

És ekkor odaért hozzám.Bocsánatkérés ült ki az arcára.Nem bírtam tovább.Odafordultam, és megöleltem, és persze megcsókoltam.

-Nah, ha semmi másért...ezért érdemes volt verekednem, azzal a gyökérrel.

-Ne beszélj zöldségeket.Akarod hogy kitisztítsam a sebeidet?

-Hát...nagyon megköszönném.-és rám mosolygott.

Kéz a kézben kisétáltunk a házból, és a kocsija felé vettük az irányt.

-Akkor menjünk hozzánk.Azt hiszem a szüleim most nincsennek otthon.

-Ennél jobbat nem is mondhattál volna.-s még egyszer megcsókolt.

A hazafelé úton, beszélgettünk.Mint mindig.A családjáról kérdeztem.

-És...hogy fogod elmondani a szüleidnek, hogy mi történt veled?-kezdtem.-Gondolom nem nagyon fognak örülni neki.

-Nem a szüleimmel élek.Egy Dolores nevű, mondjuk úgy hogy dadával.A szüleim folyton utaznak.Egy hónapban, jó hogyha egyszer látom őket.Amúgy Dolores nevelt föl.Vele élek amióta az eszemet tudom.Pár hete, apámék elhatározták, hogy nekem ide kell költöznöm, mivel így közelebb lehetek hozzájuk.Mondjuk nem nagyon értem hogy minek, hiszen így sem sokat láttam őket.Ez miatt nagyon sokat szomorkodtam.

-Ohh....-nem bírtam mást kinyögni.

-De mióta te jöttél, sokkal szívesebben kelek föl, és sokkal vidámabb is vagyok.-rám villantotta, azt az iszonyú szexis mosolyát.Alig bírtam neki ellenállni.Nem sokon múlt, hogy oda nem ugrottam az ölébe, de ennek végeláthatatlan következményei lettek volna, így hát visszatartottam magam.

-Megtudhatnám, hogy miért is verekedtetek Patrickkal?-tereltem a szót.

-Hát...igazából fogalmam sincs.Nem volt időm megkérdezni tőle.De szerintem berágott amiért megcsókoltalak.-félholdas mosolyra húzódott a szája.-Meg is jöttünk.-mondta.

Kiszállt a kocsiból, és máris nyitotta nekem az ajtót.

Besétáltunk a házba, de szerencsére senki sem volt otthon.

-Ülj csak le a nappaliban.Kell hogy legyen itthon egy elsősegély doboz.-kivágtattam a konyhába.Megkerestem. a kicsi piros dobozt.Anyunak fontos volt, hogy mindig legyen itthon.Én hülyeségnek tartottam, de hát mint mindig anyunak volt igaza.

Visszamentem hozzá, s leültem elé a kanapén, és elkezdtem tisztítani a sebeit.

 -Rosszul néz ki.-mondtam neki.

-Most nagyon felbátorítottál.-mosolygott.-Amúgy a te szüleid, hol vannak?

-Fogalmam sincs.Lehet hogy elmentek egy kicsit kikapcsolódni.

-Nem is olyan nagy baj.-mondta, és lefogta a két kezemet.Így néztünk farkasszemet, néhány percig.Elvesztem a szeme tengerében..Fogvatartott a tekintetével.Nem is értem hogyan.Mintha egymásba kapcsolódtunk volna.Egyszer csak arra eszméltem, hogy a szája, finoman, mégis sürgetően tapad a számra.Rájöttem arra vár, hogy visszacsókoljam.Nem is kellett több.Megízleltem a száját.Édes volt, mint a tiltott gyümölcs, annyi különbséggel, hogy ő már az enyém, és nem lesz semmilyen következménye.Ez boldogsággal töltött el.

Nem bírtam tovább, és elfordítottam a fejem, hogy egy kis oxigénhez jussak.Úgy láttam hogy ő is így tett.

-Mmmm...ez finom volt.-mondta, és kimutatta mind a 32 fogát.

Nem bírtam ki, így hát én is vissza mosolyogtam rá.

Nem is kellett neki több, megint egy újabb csókba bonyolódtunk.Olyan csábító, ízletes, és finom volt az ajka, hogy nem tudtam tőle elszakadni.De szerintem ezzel ő is így volt, mivel már egyre hevesebben csókolt.Ott ültünk a kanapén, én az ő ölébe.És faltuk egymást.

Egy halk zajt hallottam a bejárat felől, de nem néztem oda.Túlságosan is elvoltam foglalva.Egyszer csak hallottam, amint a nevemet mondják.

-Natali?-elfordítottam a fejem Alextől, és aput véltem felfedezni.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://veryhappyend.blog.hu/api/trackback/id/tr943280394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása