Nem jó!Nem jó!Nem jó!Nem jó!Ez nem lehet igaz.Nincs egy tisztes göncöm.Most mit csináljak?Mégis mi a fenét vegyek fel?
Már jó néhány órája túrtam a szekrényemet, eddig sikertelenül.
Úristen...már fél 8 van.
8 óra lesz 5 perc múlva.Csak sikerült találnom valamit.
Kopogtattak!
"Ez biztosan Patrick." - gondoltam.
Bip...Bip...Bip...Egy furcsa hangra ébredtem. Fehér fal, fehér szoba, fehér minden. Ez nem jót jelent. Hogyan kerülhettem én egy kórházba?! De várjunk csak...
Mikor már kezdtem volna elmélyülni a gondolataimban, egy nő jelent meg az ajtóban. Azt gondoltam, hogy ő lehet az orvosom.
-Szia, kicsim. - mondta az ismeretlen nő, s ebből gondoltam, hogy nem az a személy akire számítottam. Gyorsan odafutott mellém, mintha mi már ezer év óta ismernénk egymást. Ezt nem tudtam mire vélni, s csak ennyit válaszoltam.
-Jó napot. -Kínos csend támadt, s a nő egyszer csak hangos zokogásban tört ki. Nagyra tágult szemekkel néztem, hogy mi történhet körülöttem, mikor én mindezekről semmit sem tudok. Egy férfi lépett be az ajtón, s rögtön az idegen felé igyekezett, de közben csakis engem nézve.
-Jól vagy drágám? -mondta.
Semmi válasz, csak zokogás.
Ekkor hozzám sietett a férfi, meg akarta fogni a kezem, de gyorsan elrántottam onnan. A férfi bámult engem, mintha nem látott volna még fehér embert.
Jött még egy férfi, fehér köpenyben. Nagyon reméltem, hogy ő egy orvos.
-Valami baj van? -kérdezte.
-Eléggé. Megmondaná, hogy hogyan kerülök ide, és hogy kik ezek az emberek. Mert olyan jó, hogy engem mindenki ismer, de én senkit.
-Maga Natali Grey, igaz?
-Legjobb tudomásom szerint, igen.
-Akkor, autóbalesete volt, és 3 hónapig kómában volt.
-Nekem? Nem lehet, hogy összetéveszt valakivel? Semmire sem emlékszem.
-Igen, biztos, de ez egy kissé fura. Tudja milyen évet írunk most?
Elgondolkoztam...Te jó ég.
-Igazából fogalmam sincs. Igazából semmiről sincs fogalmam. Egy emlékem sincs...egy sem.
*Kopp, kopp*.
-Be szabad jönni?
-Sziaaaaaaaaa. -odajött és megölelt. Valaki. Valaki, akiről semmit sem tudok.
-Öhm... szia!? Megmondanád, hogy ki vagy?
-Úristen, Natali. Ez ugye most csak egy rossz vicc? Mert nagyon nem vicces.
-Tessék? Milyen vicc? Ki vagy te?
-Jobb lesz, ha most Mr. és Mrs. Grey, kimennek az ifjú hölgygyel, és hagynak beszélgetni minket.
-Lili, gyere velünk. -mondták a soha nem látott arcok, és kimentek a szobából.
-Én Mr. McRiver vagyok, de nyugodtan hívj Sam-nek. Én vagyok az orvosod. Ha szeretnéd elmesélek mindent, az emberekről akik itt voltak, az életedről - már amennyit tudok róla - és hogy mit történt ami miatt ide kerültél.
Csak bólogatni tudtam.
-Na szóval. Amint már mondta, 3 hónapja volt egy autóbaleseted. Egy ámokfutó volt, belétek rohant, és ott szörnyethalt. A barátod, aki melletted ült még mindig kómában van, és a csodával határos módon él, mert az ő oldalába csapódott a másik kocsi. Az autó totálkáros lett.Aznap, kaptunk egy bejelentést, hogy egy autóbaleset történt a főúton, s hogy nem tudják, hogy elérnek e ide úgy, hogy még az áldozatok életben maradnak-e. Mikor behoztak titeket, senki nem értett semmit. Éltetek. Ez volt a fő, szóval nem is kerestünk rá más magyarázatot. Behoztunk ebbe a szobába, s felhívtuk a szüleidet. Igen, ők voltak a szüleid, és a legjobb batárnőd. Nagyon aggódtak érted. Felváltva vigyáztak rád. Amikor bejöttem mindig volt itt valaki. És ma felébredtél, mint mondtam a csodával határos módon.
-És akkor most mi van velem? Miért nem emlékszem semmire a korábbi életemből?
-Amnéziád van, mármint az emlékezeti funkcióid nagyobb mértékben károsodtak, mivel beverted a fejedet.
-És vissza fog térni valamikor? Mármint az emlékezetem.
-Ezt nehéz megmondani. Talán igen, talán nem.Senki sem tudhatja. De most mennem kell.
-Megmondaná a ...szüleimnek, hogy most ne jöjjenek be.
-Persze. -kacsintott egyet, és kiment.
Szóval... volt egy autóbalesetem, elvesztettem a memóriám, és itt vagyok. Érthető. Már csak azt kellene kiderítenem, hogy ki volt az úgynevezett barátom, aki a tragikus estén velem volt.
