Másnap - azaz Szerdán - gyönyörű, meleg, tavaszi napra ébredtem.Az ablakom alatt csiripeltek a madarak, egyszóval minden tökéletes volt.Egy dolgot leszámítva.Patrick.Nem, nem, nem, és nem.Döntöttem el magamban.Ő nem létezik, vagyis létezik, de nem az én világomban, és kész.Miután ezt eldöntöttem, bevonultam a fürdőszobába, gyorsan lezuhanyoztam, és megmostam a fogam.Betekertem magam egy törülközőbe, és visszamentem a szobámba.A szekrényem felé vettem az irányt, ahonnan kikotortam egy kék toppot, és egy farmer rövidgatyót, remélve hogy egész nap ilyen idő lesz.Gyorsan felvettem őket és felkaptam a táskám,s lecaplattam a lépcsőn.A konyha felé vettem az irányt, mert már nagyon korgott a gyomrom.Anyu, és apu is ott vártak rám az asztalnál ülve.

-Sziasztok!-köszöntöttem őket, és közben felkaptam egy kifli-t az asztalról.

-Szia!-mondták mind a ketten egyszerre.Véletlenül rápillantottam a faliórára, ami már háromnegyed 8-at mutatott.

'A fenébe' gondoltam magamban.-Elkésem...Sziasztok.-és már kint is voltam az ajtón.Gyorsan előkerestem a táskámból a slussz kulcsot, beindítottam a motort, és Lili-ék háza felé vettem az irányt.Már majdnem 8 óra volt, nemcsoda hogy odakint ácsorgott, rám várva.

-Azt hittem már sosem jössz.-mondta, és becsusszant az anyósülésre.

-Bocsi...kicsit elaludtam.-mondtam neki, már megint hazudtam.

-Jah, persze.-mondta.El sem tudom képzelni hogy hogyan tudtam ennyi ideig készülődni.

-8 óra múlt 5 perccel.-trillázta Lili, mikor bekanyarodtunk az iskolához.-Ha megbüntetnek, az csakis a te hibád lesz.-mondta, kicsit mérgesen.Nem tudtam hogy mit válaszoljak, így hát csendben maradtam.

Kiszálltunk a kocsiból, és beszáguldottunk a suliba, át a folyosókon, és odaértünk a töri teremhez.

-Csak utánad.-mondta Lili.Mikor benyitottam, Mr. Lockwood, már egészen belemélyült, Arthur király történelmében, mikor odafordult hozzánk.

-Ohh, hölgyeim.-mondta nekünk-Méltóztatnak befáradni az órámra?Hmm...milyen megtisztelő.

-Elnézést, Tanár Úr.Ez csakis az én hibám.Lili nem tehet róla.-mondtam, abban reménykedve hogy nem fog megharagudni.

-Nos, ez esetben, csak téged büntetlek meg, Natali.7. órában, jelentkezz nálam, az irodában.-és tévedtem, tényleg megbüntetett.-Patrick-kal egyetemben, ugyebár.-Leesett az állam.Patrick Grigori-t megbüntették...pont amikor engem.Szerencsétlen véletlen.

-Rendben.-válaszoltam, és odaballagtam az asztalomhoz.Közben vetettem egy futó pillantást Patrick-ra.Ott ült, és csak engem nézett.Leültem a helyemre.Visszapillantottam rá, de egyre csak engem nézett, én pedig nem voltam képes elfordítani a tekintetemet.Egy végtelennek tűnő pillanat után, elfordítottam a fejem, de nem önszántamból.Lili volt az.Ráncigálta a kezem,hogy nézzek oda.Egy papírfecnit találtam magam előtt, és elkezdtem magamban olvasni:

Ez nem lehet igaz.Hogy lehetsz ilyen mázlista?Na, mindegy.Csak azt akartam kérdezni hogy, nem tudnád-e ideadni, hatodik óra után a kocsidat?Haza kellene érnem,mert vendégek jönnek hozzánk, és anyu rám bízta a kaját.Szóval azt még el kellene intéznem.De mivelhogy nekem nincs kocsim...

Ezt firkantottam a másik oldalára:

Persze, hogy odaadom.Csak holnap, akkor gyere értem.Ma majd hazasétálok...ennyi testmozgás kell.

Köszönöm...tátogta.Bólintottam egyet válasz képpen.

Már a hatodik órában járhattunk, amikor eszembe jutott, mi következik ezután.Összeszedtem minden bátorságom, és mikor kicsöngettek, gyorsan odaadtam Lili-nek a kulcsaimat, és Mr.Lockwood irodáját vettem célba.Azt hittem hogy hamarabb odaérek mint ő, de már ott állt, nekitámaszkodva a falnak, és egyik lábát felhúzta.'Ilyen dögös pasi...nem is létezhet.' Gondoltam magamban.Amikor odaértem hozzá, biccentett egyet, és megszólaltam.

-Köhm...Szia.Asszem mi még nem találkoztunk.Natali Grey vagyok.-mondtam, és odanyújtottam a jobb kezem.Egy kicsit tétovázott, nem tudta,  hogy elforduljon, és tudomást se vegyen rólam, vagy ő is odanyújtsa a kezét nekem.

Végül az utóbbi mellett döntött.

-Izé...szia.Patrick Grigo...-és kijött Mr.Lockwood.

-Azt mondja hogy...Natali, és Patrick...gyertek velem.-és kivezetett az udvarra.

Mr.Lockwood, mindig a legjobb pilanatokban szokott megjelenni.Irigyeltem ezt a szokását.

Az udvaron egy lélek sem volt...már biztosan mindenki, vagy hazament, vagy órán van.Azon kezdtem törni a fejem, hogy az udvaron, milyen büntetést lehet kapni.De most egy sem jutott eszembe.Elértünk a focipályához...és ekkor, megszólalt Mr.Lockwood telefonja.Előkotorászta a zsebéből, és felvette,egy kicsit odébb ment, nehogy meghalljuk hogy mit beszél.Ez eltartott legalább tíz percig, és miután letette, hozzánk fordult.

-Nekem még akad egy kis elintéznivalóm...nem tart tovább egy, negyed óránál...addig maradjatok itt...-és elviharzott.

-Cool.-mondta, Patrick, és leült a földre.-Mit is fogunk csinálni ennyi ideig?

-Mégis honnan tudhatnám?

Így ültünk, egymással szemben, körülbelül 10 percig, mikor elkezdett szakadni az eső.Gyorsan felpattantunk, és végig sprinteltünk az udvaron, be az iskolába.Amikor odaértünk, valamilyen oknál fogva, ő nem is volt elázva...még csak egy kicsit sem,én...ezzel szemben, tocsogtam a vízben.

-De...-kérdeztem volna tőle, mikor a szavamba vágott.

-Ne kérdezz semmit!-mondta, nem is inkább parancsolta-gyorsan száradok.-mosolygott, de ezt még én sem akartam elhinni,és csak ekkor jutott eszembe, hogy nincs kocsim.Most mihez kezdjek?Nem akarok tüdőgyulladást kapni, a hazavezető úton.Ekkor vettem észre,hogy valami meleg van a vállamra terítve.Patrick pulóvere.Hmm...még sosem éreztem ilyen illatot, menta, és fenyőillat.Egy kicsit nagy volt rám, lelógott a térdemig.

-Ohh, köszönöm.-mondtam, elmosolyodva.

-Nem tesz semmit.-visszamosolygott rám, és ettől megdobbant a szívem.

-A fenébe...-mondtam, visszatérve, az előző gondolataimhoz.

-Mi a gond?

-Nincs kocsim, vagyis hát van kocsim, csak kölcsönadtam a barátnőmnek.-magyaráztam.

-Ha, akarod elvihetlek...úgyis arrafelé megyek.-mosolygott.

-Az nagyon jó lenne.-mondtam...és csak ekkor kapcsoltam.-Várj, honnan tudod hogy hol lakom?-kérdeztem tőle.

-Öhm, hát, izé...megérzés, és múltkor láttam a naplóban...a neved alatt.

-Ohh, értem.

Kivezetett az ajtón, elfutottunk a kocsijához, és kinyitotta előttem az ajtót.Gyorsan behuppantam az anyósülésre, és pár másodperc múlva, ő is bent termett.A házunkig vezető út, általában 15 percig szokott tartani, de most csak 3-ba került.Mikor odaértünk, leállította a motort, és hozzám fordult.

-Akkor holnap találkozunk.-mondta.

-Igen...akkor holnap.-mondtam csalódottan, és kiszálltam a kocsijából.Amint becsuktam az ajtaját, mintha golyóból lőtték volna ki...elszáguldott.Ezt nem tudtam mire vélni.

Ott álltam kinn az esőn, Patrick pulóverében - amit elfelejtettem visszaadni -, várva,hogy valaki, visszazavarjon a valóságba.