Csak álltam ott némán, bambán, mit sem tudva az életemről, hogy én mégis kikkel veszem körbe magam.Talán egy jó választás volt az egész életemben, és az pedig a legjobb barátom, Lili volt.Ez kiakasztott.Miért nem tudom megismerni az embereket?

'Alex, miért teszed ezt velem?' kérdeztem magamtól.Ez azt hiszem örök rejtély marad.

-Jól vagy?-kérdezte Lili, s megérintette a vállamat.-Hallottam mi történt.

Kérdőn néztem rá.

-Patrick elmondta.Sajnálom.

-Mindegy.Ami elmúlt elmúlt.Veled mi van, jobban vagy már?

-El sem hinnéd, hogy mennyire.Ha nem gond, akkor elmesélem, miközben hazaviszel.-mondta.Ennek örültem.Legalább addig sem Alexon töprengek.

-Na szóval.Ugye amikor Brian, mert ugye ő volt az, amikor beszólt, szó szerint kiakadtam.Elszaladtam, be a lány wc-re, a földszintre.Ott sírdogáltam egy darabig, amikor kopogtak.Nem akartam beengedni senkit.Mikor már egy tíz percen át nem tágított onnan, meguntam, és kinyitottam az ajtót.Brian állt ott és....

Elmesélt mindent, az első perctől az utolsóig.Jó volt így látni Lili-t.Ilyen önfeledten boldognak, még ha én nem is vagyok az.

Másnap, iskolába menet, azon gondolkoztam, hogy Alexet látom e még.Mert tegnap nem úgy tűnt, mintha szándékozna még velem találkozni.Lili ma nem jött velem.Valamilyen oknál fogva megbetegedett.Egy furcsa vírust kapott el, aminek a nevét 'elfelejtette'.Gyanús ez nekem.

Mikor leparkoltam, kicsusszantam a kocsiból, és az első órámra igyekeztem.Furcsa volt így egyedül.Mindig Lilivel szoktam lenni, amikor persze nem beteg.

Odaértem a terem elé.Nagy levegő, gyerünk.Benyitottam.Semmi különös nem volt.Minden úgy van amikor elmentem.Az osztálytársaim a padon ülve beszélgetnek, Patrick már elfoglalta a mellettem lévő helyet.Csak egy ember hiányzik.Pontosan az, akinek a nevét elfelejtem, és soha többé nem ejtem ki a számon.

Patrick észrevette, hogy valami nincsen rendben, mivel ott álltam az ajtóban, szótlanul, a könyveimet markolászva.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Hát persze.Miért ne lennék?

-Csak mert egy tapodtat sem mozdulsz, és Alex helyét bámulod.

Ledöbbentem.Tényleg csak ott álltam, és még csak észre sem vettem.Gyorsan észhez tértem, és elindultam a helyem felé.Közben Patrick szorosan a nyomomban volt, amit nem tudtam sehová sem tenni.Talán attól fél, hogy elájulok?Még mit nem?!

Leültem, Patrick pedig mellém, mint minden kémián.

-Akkor-kezdtem-Mikor megyünk randizni?

Most pedig ő döbbent le.

-Figyelj.Nem kell velem randizni, ha csak nem akarsz.Anélkül is elmondom, amit tudni akarsz.

-Oké.Most te figyelj.Én azt szeretném, ha elmondanád azt a nagy titkot, és egyéb dolgokat, amit én tudni szeretnék, egy randi közben.

-Boldoggá teszel.-mondta, s rám mosolygott.

Kopp, kopp, kopp.Magassarkú kopogás.Ez csak egyet jelenthet...

-Jó reggelt mindenkinek.-köszönt Mrs.White.

Teltek múltak a percek.Valami nem akart kimenni a fejemből.Mégis mit vegyek fel?!Semmilyen ötletem sincs.Mondjuk ha megtudnám, hogy hova megyünk, akkor talán könnyebb lenne.

-Natali?Megmondaná nekünk a választ!?

-Öhm...meg ismétel...

A csengő félbeszakított.Hálistennek.

-Vigyázz magadra Natali.-figyelmeztetett.Olyan volt mintha egy horrorfilmből lépet volna ki, a testtartásával együtt.

Gyorsan feladta a házit, és már özönlöttünk is ki a teremből.

-Akkor, még mindig áll az ajánlat, vagy már meggondoltad magad?

-Ohh...még szép, hogy áll.

-Ma, este, 8 óra tájt megfelel, hölgyem?-kérdezte, majd elegánsan meghajolt.

-Csodálatos.-mondtam, majd elmosolyodtam.